Néha úgy érzem, meg van kötve a kezem, és egyedül egy koszos padlón ülök, várom hogy valaki segítsen. Már nem harcolok, már nem küzdök saját erőmből csak várok.
Félbehagyok egy mutatványt, ami gyönyörű volt, ami a világ legcsodálatosabb mutatványa. És...
Feladom....
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
