Most erre vágyom. Holfényre, nyugalomra. Mert ebből mostanság kevés volt. Pihenni akarok. Nem azon parázni, hogy tanulni kell, hogy menni kell, hogy mi van másokkal. Kicsit magammal foglalkozni. Nem vagyok jól. De ez nem baj. Ez nem zavar igazán. Se nyelni nem tudok, se normálisan gépelni, mert fáj a karom. Kicsit le kéne ülni, és csak nézni ki a fejemből, és nem törődni semmivel. De szép is lenne. Lenne. De tanulni kell, menni kell, rohanni, és aggódom. Ehh ezzel nem tudok mit kezdeni. Kis nyugalom kellene. Szeretem mikor pörög az élet, és sokan vannak körülöttem, most mégis sok volt a sok rideg, idegen emberből, akinek a nevét is alig tudom. Miért nem lehet egyszer hogy összejöjjön valami!? De szép is lenne Istenkém... Azt hiszem járna ennyi. De lehet rosszul gondolom. Lehet csak egy önző dög vagyok, ahogy kedves barátom erre rávilágított. Önző vagy Tündér, és a környezetedben mindeki más is az. Nálunk ez a "divat". Ezt mondta. Tudod egy okos ember azt monda: Attól hogy ne úgy szeret, ahogy te elvárnád tőle, nem azt jelenti hogy nem szeret szíve minden szeretetével. Szerettelek, de sok volt. Már nem kell. Se Te, se a szereteted. Sajnálom. Eljátszottad azt az esélyt, amit sokszor megadtam neked. És még én vagyok a hülye. Kérlek tisztelettel bácsi, lehet. De inkább leszek hülye, és önző, mint egy olyan ember mint Ön. Mert olyan nem akarok lenni. Hazudott, nagy szavakkal hazudott. Sokat tűrök, de ezt nem. Bocsánat. Van aki nem csap be, és nem tesz nekem keresztbe minden mozdulatával, és nem hauzdik a pofámba. És én igazán tudom értékelni. Azok után, amit kaptam. Annyi mindenkivel kéne törődni, annyi ember szorul szeretetre, de eközben nem szabad megfeletkeznünk magunkról sem. Ha nem állunk ki magunkért ki fog? Senki. Mert ha önmagadben nem hiszel, más se fog. Érd el amit akarsz. Ha csak egy kicsit is akarod, és kurvára kéne akarnod, még akkr is el tudod érni, mert erősebb vagy bárki másnál. Erősebb, mert amit átéltél, az egy 20évesnek is sok lenne. Erős vagy. És hisznek benned. És meg fog oldódni. Tudom hogy nehéz, persze hogy az. de végig lehet, sőt végig kell csinálnod. Nem másért, magadért. Lehet hogy most jó, lehet hogy tetszik, de ez hosszú távon, sőt rövid távon se megoldás. Semmilyen. De ezt tudod. Tudod nagyon jól. Nem kell magyaráznom, mégis azt teszem, mert nem bírok hallgatni. Félek. Nagyon. Ébren és álmomban, itthon és máshol, egyedül vagy közösségben. Rettegek. De tudod. Ezt is. Mégis mondom. De nem tudom miért. Talán csak nyugtatás képp, hogy el fog múlni. Mert nem tarthat örökké. Talán. Semmi nem tart örökké. Ez sem. Gyakran megriadunk attól, hogy mi volt. Utólag elfeledhető. Gyakran megriadunk attól, mi van. Ezen túl lehet lépni, mert elmúlik. És sokszor megriadunk attól, mi lesz, vagy mi lehet. És ilyenkor nem várjuk, és félünk, és nem akarjuk. Lehet nem úgy lesz, csak egy gyermeki képzelgés, mégis félünk. Ez belénk van nevelve. A félelem, az amikor rettegsz valamitől. És ha nem félsz, akkor nem rettegsz semmitől. Ezt tanították nekünk. Pedig nem így van. Mert akkor akkor lennél bátor, ha nem lenne mitől félned. Pedig bátor akkor az ember, ha szembe tud nézni a félelmeivel. És különbség sok van a kettő között. Nagyon is sok..................