Egyszer majd, egyedül ülsz a padon, egyedül sétálsz a réten, és rájössz egyedül vagy. Lehet hogy ott áll melletted ezer ember, de nem érzed. A lelkedben egyedül vagy, és ez rossz érzés. És aki eddig közel volt hozzád, már nincs többé veled. Elment. Egyszerű, és könnyű megérteni. Felfogni lehetetlen.
Ülsz az ablakban, és nézel ki az esőben. Hallgatod ahogy az esőcseppek zongoráznak a szélben. Az arcodon egy könnycsepp gördül végig. Egy kéz, gyengéden tenyerébe fogadja, s elválasztja az arcodról. Felnézel, és rájössz, már nem vagy egyedül. Van aki melletted üljön a padon, aki sétáljon veled a réten, és aki veled legyen a lekedben, és befogadjon az övébe. Azt hiszem, ez a szeretet
