Ma sétáltam. Tegnap sétáltam. Bár az eső nem esett, és csak rosszabb lett a kedvem, rájöttem valamire. Arra hogy nem jövök rá soha semmire. Ez így nem teljesen igaz, és bele lehetne menni, hogy ha erre rájöttem már rájöttem valamire, és akkor már nem igaz az állítás sem, de nem akarok belemenni. A lényeg, hogy sétáltam, gondolkoztam, És arra jutottam, hogy ez így nem jó!

Saját magam ellen fordultam az utóbbi hetekben. Ez most nem csak hiszti. Tényleg így van. Túllépek dolgokon, miken régen kiakadtam, és kiakadok olyan teljesen hülyeségeken amiken nem kéne. Más lettem bakki. Káromkodom, és dühöngök. Hisztizek, és sírok. Egyszóval szánalmas vagyok! Szánalmasabb mint eddig bármikor! Miért? Nem tudom. Ezt keresem, errre keresek választ, hogy mégis miért lettem ilyen, és hogy ez jobb-e mint ami eddig volt.

Most ez a változások időszaka? Mindenkitől azt hallom, "Más lettem, megváltoztam." vagy azt "Nem ismerek magamra.". Ez tényleg így van? Vagy csak egy vicc! Mindenki elégedetlen önmagával, akkor mással hogyne lenne az? A legegyszerűbb kiritizálni másokat. De könyörgöm. Nem kell! Változz meg, de úgy, hogy jó legyen! Én is megváltozom, de nem egyből. Szépen lassan, addig labilis és érzékeny vagyok.

Az, hogy jó lesz-e így, még elöttem is kérdés, de már tudom mit kell tennem. Nem fogom leírni, mert ha nem sikerül, akkor nem akarom hogy azzal jöjjön bárki is, hogy feladtam. Nem adtam fel, csak más utat kerestem, csak újrakezdtem. Szóval most, az van, hogy őőő... nem tudom mit akartam írni ^^"""" Na nem baj. Majd ha eszembe jut.