Uhh. Az estém, az abból állt, hogy feküdtem, feküdtem, feküdtem. Nyitott szemmel, a plafont bámulva. Hogy miért? Mert... Mostanában bevett szokásom hogy nem tudok aludni. Hát hurrá. Felettébb módon örülök neki. [figyelitek ezeket az extramodern értlehetlen szavakat? xD] Aludni akarok! Ki akarom magam pihenni! Ja igen, ezt az "alvást" 3 órán keresztul bírtam. Utána felkeltem, és mint a föcitanár [folyton mászkál mint egy mérgezett egér] a lakásban cirkáltam. Hogy hogy bírom? Sehogy. Vagyis nagyon nehezen. Mert ugye bírni kell. Tűrni. De meddig. Nah én már tudom, hogy kb meddig kell várni. Közben persze én nagyokos, a gyógyszerem szarul szedem, úgyhogy most várom az esetleges rohamokat.... De nem gáz kicsit sem. Majd lesz valami. Vigyázok magamra, vagyis megpróbálok. A többi meg... Majd... [megint az a rohadt jövőidő] Nah jó. *leállítja magát*
[(!Hiányzik!)]
Asszem megyek is, eleget káromkodtam már. Fáradt vagyok, tessék elnézni.
Cupi!