Nyáhh. Hát megint itt vagyok. Van egy olyan érzésem, hogy senki semmit nem ért. de sebaj. Én értem, meg az is érti akinek kell. Mostanában rosszul voltam. Hogy miért? Csupán az az elhanyagolhatónak nem mondható tény, hogy mindenkivel veszekedtem, (néha olyat mondtam amit nem kellett volna) és az hogy rájöttem a hülyeség határtalan. De ahogy már kifejtetem (Sztíínek) Nem zavar! Nem (annyira) zavar hogy Zahírom nem bírta ki, mert rájött hogy hülyeség volt, és megbeszéltük. Nem zavar, hogy Vivyvel összekaptam, mert megbeszéltük. Nem zavar, hogy az osztály haragszik rám, mert nekem akkor is ez a véleményem, és nem fog változni! És mindez miért nem zavar? Mert megoldódtak. És hogy miért akadtam ki? Hát igen. Jogos kérdés. Egyszerű. Az, hogy ezek mind egyszerre szakadtak a nyakamba. Egyszerre tudtam meg Zahíromat, és Vivyvel is akkor vitáztam. A kettő együtt sok volt. Külön külön is megviselt, és kibaszottul haragudtam rájuk. Dühös voltam és elkeseredett. Mert nem igaz, hogy két olyan emberrel "veszekszem" akik 300 km-re vannak tőlem. (ráadásul két külön irányba xD) De a jó, az az volt nem hagytuk függőbe. Javulok? Hmmm. Lehet. Eddig mindig, azt mondtam ennyi, és otthagytam. De most, nem. Végigbeszéltünk, és "kibékültünk". (ami azért érdekes mert nem érzem úgy hogy összevesztünk volna /annyira/) De nekem megvan az a rossz szokásom, hogy még átrágom egy párszor, és csak utána hagyom a homályba veszni. Ez látszott rajtam tegnap. Mert úgy látszik, még ha a gondolataimat el is tereltem, a fejecskémből nem sikerült kiűzni a dolgokat. És mivel mostanában, elég sok ilyen "apróbb" vitám/dühkitörésem volt, kicsit besokalt a szervezetem. De ehhez közrejátszott, hogy nem tudtam aludni. Hát igen. Pénteken 4 órát aludtam, majd tegnap kb fél órát, órácskát. Tegnap Sztíível kaptam össze. A baj csak az, hogy még mindig nem igazán értem, hogy min. annyi mindent vágott a fejemhez, (és én is az övéhez) amit nem lett volna szabad. És lezártuk. Nem beszéltük meg. Kicsit érdekes. Még mindig úgy érzem, két külön dolgoról beszéltünk. Az viszont zavar, hogy nem jutottunk sehová (szeritem). De rendbe fog jönni minden. Reméllem. Ezek után, la akarok szállni a székről, és... RECCS. A lábam beleakadt a takaróba, és szétszakadt. Mit is vártam mást XD. És ahogy azt tudjátok a szövetet szálakra szét lehet szedni. Hát én ebben profi vagyok. olyan szépen szétszedtem, hogyha abból valaki megint szövetet tud készíteni, profi. (mert nemelég hogy szálara téptem, de azokat félbe, negyedbe...) Az este 2kor feküdtem le. Nem tudom, ismeritek-e azt az érzést, amikor befekszel az ágyadba, és mintha tovább zuhannál abban a pillanatban elalszol. Hát én ezt éreztem. Fél 9 fele kelés, és gép. Ahogy lenni szokott. Jobban vagyok. A fejem nem fáj, szédülni csak a miatt szédelgek, mert kicsit kába vagyok, és fázni sem fázok. Ez jó hír! Ma menni kell mamáékhoz. Muszáj vagyok, mert már egy hete nem voltam. Sétálni fogok, kb ey órát, meg vissza is. Jól felöltözök, és go el itthonról. Végre szabad!!! Nah majd lesz valami. Már annyit írtam, szerintem aki ezt végigolvassa, vagy hülye vagy csak érdekelte. xD Bármelyik is, köszönöm.

Cupi!