Tagadás
Düh
Alkudozás
Depresszió
Beletörődés
Tudod mi ez? A haláleset 5 jele. De nem csak azé. Mindené. Ezt most vettem csak észre. Itt ülök, net nélkül a szobában, és a füstölőtől kábultan írok egy totál nem blogbejegyzést. A ruhám úja felgyűrve, az órám csatja minden ütésnél koppan az asztalon. A zene tombol a fülemben. A hangulatingadozás a mi napon világosan és gyönyörű tisztán nyomon követhető. Reggel még majd kicsattanok. Boldog vagyok. Amint az már írtam is. És ez tényleg így van. Boldog vagyok. Utána hazajövök. Unatkozok. Igen. Mint mindig. Elkezdek NCIS-t nézni. Szeretem. Fél perc után bealszok. Rosszul vagyok. Nem érzem jól magam. Azt hiszem ez nem fizikai. Tuti lelki zavarom volt. Fáj mindenhol, nem találom a helyem. Felállok, és bemegyek a szobába. Lefekszem. Ez a legjobb amit tehetek. Álmodtam. Hülyeséget! És azt hiszem valahol elhittem hogy megtörtént. A lényege az, hogy kiakadtam, és megöltem mindenkit aki nekem fontos volt. Utazgattam egy csomót. Vonat, busz, gyaloglás. Szörnyű volt. Utálok álmodni! Felkeltem, és olyan rosszul voltam. Mert olyan mintha meg akartam volna IGAZÁBOL tenni. Pedig nem. Csak egy rossz álom volt! Semmi több. Kikászálódtam az ágyból, és majdnem összeestem. Mint aki 3 órán át futott volna. Megviselt. Hívom Tabit. Hogy csináljunk valamit, mert nem bírok itthon ülni. Programja volt. Áhh. Na semmi baj. Majd máskor. Tesóm elmegy itthonról, én pedig nekiállok takarítani! Ááá. Én takarítottam! Tényleg beteg lehetek. Elmosogattam, bepakoltam a mosogatógépbe. Főztem 4 adag pudingot, amit a lelki állapotomra hivatkozva befaltam. Közben NCIS-t néztem. Megettem a pudingot, elmosogattam. Egyedül vagyok még mindig. Bejövök a szobába. Mindenhol csend. Síri csend. Egyedül vagyok! Zavar! Nem akarom! Elkezdek pakolni. Fojtogat a csend. Megbotlok. Nekiesek a szekrénynek, hátal. Lecsúszok a sarokban. A lámpa homályában, a fojtó csendben zokogok. Nem tudtam mit tenni. Senki nincs itt. Egyedül vagyok. Most tényleg. Simplán egyedül vagyok! Kicsit megnyugodok. Felállok. Bekapcsolom a zenét. Üvölt. Nem érdekel! Csak szűnjön meg a csend! Csak ne legyek olyan egyedül! Csak ne halljam ahogy a szívem ver! Csak ne sírjak megint! Csak ne fájna már! Hadd érezzek már! Hadd legyek más vidám! Boldog vagyok! De vidám nem. Meggyújtok egy füstölőt is. Imádom! Annyira tömény, annyira tompul tőle az agyam. A könnyeim kimossák a szememből. Így legalább nem csípi. Felülök az asztalra. Itthon sose szoktam. Felülök. Sírok. Már megint. Nem zokogok meg semmi. Nem kapkodom a levegőt, nem hisztizek. Csak sírok. Csak folynak a könnyeim. Mert egyedül vagyok. Nem tehetek róla. Lenyugszok. Megtörölöm az arcom, és megyek tovább. Mintha mi se történt volna. Mintha csak épp levegőt vettem volna. Elpakolok. Az asztalom már kilátszik. Még sok van hátra. Meglátom a papírt a parafatáblámon. Ezt még Viola adta olyan 10 éves korunkban. Olyan 4 éve. Vagy hamarabb.
Azt írta: Amikor valamit nem értesz, vagy valami bánt, én látni fogom. Hogy miből? 5 cselekvésből. Amit te érzel, és teszel. És én látni fogom, mert mindig ott leszek melletted. Tudni akarod miért 5? Azért mert a halálhírnek 5 tünete van.
Tagadás
Düh
Alkudozás
Depresszió
Beletörődés
És igaza volt. Rajtam látszik. Tagadtam, hogy valaha is szomorú lehetek. Hogy valaha is egyedül leszek.
Dühös voltam, amikor csalódtam. Amikor egyedül hagytak. Kiabáltam, dühöngtem.
Alkudozni tudok. Alkudoztam, hogy jobb legyen. És alkudoztam, hogy csak fél órára gyere át. Csak egy kicsit légy velem.
Depresszióba estem. Kicsit magamba néztem, és rájöttem én tehetek róla. Depressziós lettem, és már nem hívtam át senkit.
De megtanultam beletörődni. És elfogadtam. Most már nem harcolok olyan erősen. Hagyom hogy történjenek az események, de nem adtam ár az irányítás jogát senkinek. Beletörődetem hogy egyedül vagyok. Nem fogadtam el, de beletörődtem.
Neked is ezt kell tenned. Beletörődni, hogy át kell jönnöd! Nem csinálok semmit ok nélkül! Nem ok nélkül hívlak át!
Most itt ülök a gép előtt, és írok. A füstölő itt mellettem parázslik. Nem vagyok jól. De ez nem ránt vissza. Nem esek vissza. Ebbe nem törődök bele. Simán csak hangulatingadozásom van. És mivel az elhallgatás is hazugság, és mivel nincs netem, ezért most leírom, és majd valahogy felteszem a blogba. Még nem tudom, hogy, és mikor, de fel fog kerülni.
Cupi!
Íródott: 2008. február 1. 19:02
