Eljött az, amitől a legjobban féltem. Szomorú vagyok. Nagyon. Méghozzá annyira, hogy átléptem azt a határt, hogy bánatomban kibeszélem magamból az összes gondolatom. Most ott tartok, hogy magamba fordultam. NINCS KEDVEM BESZÉLNI! Ez ritka. Azthiszem, betegebb vagyok mint gondoltam. Ez asszem rosszabb mint egy jó erős influenza. Lehet még írok holnap. De nem igérem. Lehet hogy reggelre kialszom, de ha megint arra kelek hogy ráz a sírás, akkor nem valószínű. Ha egyedül leszek, nem biztos hogy jövök. Ha valaki érdeklődik, vagy felhív... bármi lehetséges.