NAh. Szombat van. Ráérnék aludni, de valami felkeltett. A tavasz. Vagyis a tavasz hirnökei, a madárkák. Az ablakpárkányomat választották a legalkalmasabb helynek, hogy énekeljenek. Ők kelttettek engem. Boldog vagyok. Szép nap. Süt a nap. Az első tavaszias nap!Szeretem! Boldog vagyok!

Felkelte, elmentem a könyvtárba. Ott 3 lánnyal, és egy srácccal dumáltam, és kivettem 3 könyvet, amit hülyeség volt, mert még a Balekot olvasom De sebaj. Jól indult a nap. Boldog voltam!

Utánna usgyi korizni! Nagyon élveztem. Boldog voltam végig. Mert Ő is boldog, és akkor én is az vagyok. MOst valahogy sikerült. Lehet az a téli időjárás nem tett jót nekem, plussz hogy el is ment... De most valahogy kezd jobb kedvem lenni. Kezdem elfogadni. Legalábbis próbálkozom. Kimentünk korizni. Jó volt nagyon. Voltak érdekes szituk... pl:A havat Dávid nakába tettem, vagy mikor 6an összekapaszkjodtak, én meg Nikike kezét fogtam, mert alig tudott megállni, és az ostor végéről Dávid elkapta a kezem, ugye én mentem, de Nikike hasalt eggyet... Sajnálom, de nem tudtam vele mit csinálni. Dávid utánna a kezemet akarta fogni. Nem tudom mit gondoljak. De semmi rosszra. Ez nem arról szólt. Többször is mehetnénk. Utánna jött Tibi bácsi, és vele mentem egy kicsit, de a korim eleje beleakadt egy buckába, és akkorát estem térdre, hogy nem tudom hajlítani a jobb lábam, mert könnyek gyűlnek a szemembe a fájdalomtól. Ettől eltekintve Nagyon jó volt! Boldog voltam!

Most tesómék a gépünket rakják újra, szal az anyáén vagyok. A lábam nagyon fáj, és a mellényemben űlök, ami Vicára emléékeztet. Fáj a vállam, a térdem, a lábam, a kezem. Mindenem. Ahhoz képest, hogy milyen boldogan mentem el itthonról, kicsit letört vagyok. Ez a lábamnak köszönhető. De túléljük! ^^ Boldog vagyok!

Na sztem ennyi. MOst megyek, majd még jövök

Cupi!!