Nem tudok semmit csinálni. Muszály vagyok blogolni.
Nem kérdezi meg senki, jól vagyok e. Nem érdekli senkit. Zavar, de mit tudok tenni? Semmit. Akkor meg? MIért büntessem magam, azzal hogy nem írok, ha nem tehetek róla. Na de sebaj. Újra ittvagyok
Mert magamnak írom a blogot, és persze részben nektek is!
A billenytyűzetem tropára ment, mivel tesókám szétszette, mondván hogy megtakartíja, csak sszerakni nem tudta. Ezért rám vár a nemes feladat, hogy ismét csavarhúzót vegyek a kézbe, és egész álló nap ezt bütyköljem. Ez már egy jobbik változat. A billentyűk csak "ütés" re reagálnak, az "ö" betűm neccesen, a jobbra nyíl egyáltalán nem, és a "/" is 100ból egyszer jön be. Szal most alig tudok írni.
Azon kívül, hogy totális lelki sszeroppanást kvetően a darabokat hajkurászom a szélben, jól vagyok. Az egészségi állapotomra is kihatott. Úgy érzem, Vikinek kezd elege lenni belőllem. Nekem meg ebből. NEm tudom elegnegdni, de ennyi. Muszály vagyok, különben felemészt. NEm tudom hogy csinálta, de gyorsan és vid idő alatt sikerült neki. Ennyire még a lejobb barátnőmet se kedvelem. NA mind1. Majd lesz valammi. Nem pityogunk
Unatkozok már megint. Tegnap Szofikának kiöntttem a lelkem, attól kezdve hogy hogy ismertük meg egymást addig amíg elköszönt. Végre valaki meghallgatott!
Most vizet iszok, és kekszet eszek, meg megyek klaviatúrát szerelni. Nos ennyi volt.
Nem tudok mit írni, de még jövök
Cupi!
