Ki kell adnom magamból. Szörnyű mindenki összeomlik körülöttem. Kész. 2 napja nem lehet bírni velem. Folyton jár a szám... Ha halkan is, de mondom a magamét. Szegény Viki. Ő a padtársam. Egész nap mondtam neki a magamét. Matekórán, Bioszon, bár of-őn nem igazán... A többi órán nem votlunk együtt. Végül is semmi nem történt ma. Max annyi, hogy mivel kicsit késtem a suliból /nem beszólni!/ és nem vittem tesicuccot. Na mivel az ofő a tesitanár, anniyra nem akadt ki, és csak egy "értesítőt" kaptam... 3 év alatt 1szer nem viszem, és máris ellenőrző? Huhh... Már annyira elegem van... Na de sebaj. ez kisseb gáz, mint az hogy kezdem elvadítani magamtól az emberkéket... tudom hogy nem kéne ilyennek lennem, de mit tehetek. Nem tudok olyan gyorsan változni... Majd megpróbálom. Túlságosan is meg akarom kötni a kezüket... Nem az én dologom.  Néha az emberek úgy érzik mellettem magukat mintha "nekik semmit se szabadna". Pedig nem így van. Csak, vannak meglátásaim. Ha lenne hibám magamon is gyakorolnám xD Nem, de tényleg. Sokdolog van ami nem tetszik. De azért, én így szeretem az embereket, az más kérdés hogy e nélküljobban szeretném. Ilyen van? És ahogy egy okos ember mondta: "Nem a tulajdonságaink határozzák meg kik vagyunk, hanem a döntéseink." Ezt jól gondoljátok át. Én rossz ember vagyok. De attól még ember. Tévedhetek, hibázhatok, de szerethető vagyok!

Na szijasztok.Még lehet hogy jövök.

Cupi