Ezt küldöm, Tabitának és Diornak, és mindazoknak akiknek tetszett az előző történetem, és akik szeretnek olvasni! :

Egy árvaházban vagyunk. Egy morcos nevelőnő lépked fel a padlásra vezető lépcsőkön. Bent, egy kislány zokog a ládájára borulva. Egy gyönyörű kislány. Haja hollófekete és néhol barna, a kosztól. Szeme mélykék, és csillog, mint égen a csillagok. Ruhája szakadt és foltos, lyukas. De még így is szép. A nevelőnő megállt az ajtóban. A sebéből, egy öreg régi rozsdás kulcs került elő. Kattan a zár. A lány ijedten a hang irányába fordul. A nevelőnő gúnyosan mosolyog. A lány fél. Nem tudja mi vár még rá. A nevelőnő megszólal:

Tessék! Ez egy "kíváncsiságfelkeltő" rész. Ennél már csak hosszabbak lesznak. Reméllem tetszeni fog.