Úgy szeretnék valakinek fájdalmat okozni. Csak 1szer de úgy hogy sírjon mert találkozni kell velem, hogy könyörögjön hogy öljem meg, de én nem teszem meg! Szenevdjen úgy ahogy én szernvedek! Sírjon, mint ahogy én sírok, és legyen egyedül úgy ahogy én egyedül vagyok! Tudom csúnya dolog ilyet kívánni, de olyan jól esne ha akik bántanak megéreznék hogy milyen szörnyű érzés. Milyen rossz egyedül otthon az ágyadban fekve telesírni a párnád, és könyörögni hogy HÍVJON FEL! De nem hív. Senkinek nem jutsz eszébe. Senkinek. És te csak sírsz és sírsz, míg álomba nem merülsz. Aztán felkesz és elindulsz a suliba, ahol senki nem vár. Senki nem akrja elmesélni mit csinált délután,. Senki nem akar áthívni, senki nem akar sétálni veled. Egyedül vagy. nagyon egyedül. És semmit nem akarsz csak valakit aki igenis törődik veled. És egyszer érezni azt hogy milyen jó dolog lehet, valakinek a lelkébe taposni, átgázolni a másikon, és olyan idegesítő önző kétszínű hülye picsának lenni, akit senki és semmi nem érdekli.

És milyen jólenne egyszer azt érezni hogy igenis fontos vagyok valakinek. És vele lenni és nagyon jól érezni magamat! És beszélgetni, és mást se csinálni, csak jáccani, beszélgetni, nevetni, hülyéskedni.

Na ennyi.

Pápá. minek is köszönök el...úgyse olvassa senki a blogomat...