Valami buggyant mese ment a TVben. Átölelt, maga felé fordított, és magára húzott az ágyban. Alattam volt teljesen. Hatalmas barna szemei csillogtak a Tv képernyő fényében. Megcsókolt. Majd megégyszer. Majd még.. még.. már nem számoltam. Belefeledkezdtem az érzésbe. Hogy ő van nekem. Hogy lehetek neki. Hogy szerethetek, és szeretnek. Csodálatos reggel volt. Ami előtt egy csodálatos este állt.
< 3
Az elmúlt két napban, jól éreztem magam egyedül. A hét elején megszenvedtem, de most jó. Most valahogy megnyugtat. különös.
Tegnap, megitten egy negyed liter Hell-t. hajnali 4kor arra keltem, hogy begörcsölt a vádlim. Rég volt, és már-már elviselhetetlennek tűnt. De azt hiszem, túl lehet élni.
Annyira már talán a fájdalommal sincs bajom. Talán a könnyek még mindig azok, amik nem akarnak jönni. Meg néha a gondolatok. TUdom hogy nem jó valami, mégis bennem marad minden csöndben. Különös.
De mégis.. amit gondolok, sokszor megtartom magamnak. Mert ha beszléek róla, egyszer elfelejtem. De ha nem... ha megtartom magamnak.. talán úgy jobb. azt hiszem.
Legyen már este!!
