volt Egy barna Tündér

Peregnek a könnyeim, a fülemben tombol a zene. Az énekesnő mikor levegőt vesz, átszűrődik az ordibálás. S a könnyeim még hevesebben folynak. Lassan megfojtanak.

Mert ilyen ez. Szép vasárnap délután. 

Na ilyen lett mára. (: Nekem nagyon tetszik, imádom *-* majd egyszer talán rózsával is kipróbálom ^^  

Na azt hiszem ez most egy képes post lesz, mert fáradt vagyok, és nem forog az agyam XD

Párommal voltunk mamáéknál cicázni... ő a cirmos cicánk ^^ halál aranyos dög... (L)

Ő még mindig ugyan az a dög. amúgy nagyon lusta, ahogy beállítottuk úgymaradt, meg nem mozdult volna semmi pénzért XD

Ezt az ernyőt ma vettük *-* annyira imádom, nagyon régóta szerettem volna ilyet.. bár nem használok esernyőt, de az mellékes XD imádom... *-*

Ez egy szegfű, amivel ételfestékes vizet itattam... majd még hozok róla képet, mert most jobban kék már, és azt hiszem átteszem piros vízbe, aztán lássuk mi lesz .. :D

Ezzel pedig a szövegkiemelőben léévő festékanyagot itattam, és uw fény alá tettem. Tetszős. :D majd még hozok képeket, mert ezzel a kísérlettel születtek képek.. :D

asszem ennyi voltam X"D 

Vannak dolgok, amiket nemértek.

Ilyen mondjuk az, hogy a legjobb barátok hogy haragudhatnak egymásra? :O Egyszerűen nem értem.

Nekem ha valaki a 'legjobb barátom' az azt jelenti, tudom mivel bánthatom meg, és azt nem teszem meg. Ha megteszem, annyira nem is volt jó. Mert ha az lett volna, nem akartam volna bántani. Ha ő bánt meg, én nem voltam neki a legjobb. Szerintem a barátaimat nem akarhatom megbántani. Ha mégis, akkor az nem teljesen barát. Persze veszekedni lehet. De az max egy nap. Annyi se! 

Vagy talán csak én látom így.  

Szarul vagyok összerakva. 

Hiány. Gyakran csak a jeleket érzed, s nem tudod valójában mi hiányzik. Néha ha megszerzed a hiányzónak vélt dolgot, az érzés megmarad. A hiány tudatlanság. Azt hiszem, a hiány az, amikor az eszed nem éri utol a szívedet. Sokszor nem tudjuk mi hiányzik valójában, csak az űrt látjuk mindenhol. A barátainkban, a munkánkban, a családunkban, a reggeli kávénkban. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nincs. S tudat alatt az agyunk utolérte a szívünket. Betöltöttük az űrt, anélkül hogy igazán tudnánk, mivel. Aztán minden megy tovább. Egy idő után újabb hiány lép fel, amit szintén betöltünk majd..... valamivel.