Már igazán nem akarom felismerni a problémát. Mert akkor probléma lenne. Nem akarom. Nem akarok problémát. Miért nem lehet egyszerűen csak jó valami? Miért kell ennyire fájnia? Annyira nem ér. Annyira fáááj. Nem akarom tudni. Nem akarom érezni. Nem akarok érezni semmit. Csendet és halált akarok. Egyszerűen csak szünjön meg. Legyen vége. Mindennek. De ennek biztosan. Nem akarom megoldani. Nem akarok beszélni róla.
Nem akarok tudni róla!
Nem szeretem a telet, mert ilyenkor nicsn nap. Nincs élet. Negatív energia van midnenhol. Elég sok munkámba kerül, hogy ne süllyedjek én is depresszióba. De ma, bioszvizsga közepén azt vettem észre, hoyg süt rám a nap. Igazából, csak egy vékony fénysugár ami bejött a terembe, és meleget alig árasztott, de mégis, önbizalommal és jókedvvel árasztott el. Hiányzik a nap. Hiányzik a tavasz.
Miért kell hogy sötét legyen és hideg? Szomorúság?
Miért nem lehet olyan mint este. Boldog, meleg. Vele. < 3 ajh.
