Néha úgyérzem, semmit nem tudok jól csinálni. Mérhetetlenül pesszimista tudok lenni, és kétségbeesésemben nem érdekel semmi.
Az elmúlt napokban nagyon összekavarodtam.
Vasárnap, Bátyámmal elmentünk sétálni. Különös volt, mert nem volt miről beszélni, bár vele sosincs.. Nem tudok róla semmit. Furcsa helyzet. Aztán jött egy téma, a szeretés, kedvelés, dugás címszó alatt. Nem tudom mit akar, ez a három váltakozik, csupán annyi a baj, hogy én ezt nem tűröm sokáig. Szóval kicsit megpörgetett, hogy mit is akar igazából.
Hétfőn, anyával Debrecenben voltunk, ami nekem nagyon nem tett jót. Úgyvolt hogy kapok farmert meg cipőt, egyiket se kaptam. Bántott, mert legalább egy kis okom lett volna arra hogy boldog legyek, hamár Pesten otthagytam egy álomszép cipőt... dühített az egész. De nem akartam elbőgni magam, szóval maradt az, hogy elfojtsam. Ám ez nem is volt olyan egyszerű, mivel bő két órát még bent voltunk... De csak sikerült, aztán a buszon hívtam Ciccát, hogy sűrgős talit kéne ejteni.. Nagyállomáson leszáltam, jött oda Cicca, vettünk hell-t, aztán leültünk egy padra. Én akkor már zokogtam javában, és szegényre zúdítottam mindent amit meg tudtam fogalmazni. Az emberek gyűlöletét, önmagam gyűlöletét. Mondtam mondtam. Aztán két szál közösen elszívott cigi után kicsit megnyugodtam. Aztán mivel már remegtünk a hidegtől, elindultunk hazafelé. Az úton lenyugodtam, de még mindig zavarodott voltam, még mindig fájt.
Itthon nem volt sok kedvem beszélgetni másokkal, úgyhogy viszonylag gyors zárás. Angyallal beszélgettem, jó volt, hiányzott. Bár neki se tudtam igazán megmagyarázni, mi is a helyzet..
Tegnap, elmondtam Petinek, aki nagyon csúnyán leszidott a cigi miatt. Megérdemeltem, de attól még nagyon rosszul esett, mert tőle nem szoktam meg ezt a hangot, ő nem szokott ilyen lenni. Közölte, hogyha rágyújtok, azon a héten nem jön haza, nem látja majd senki. Se én, se Tündi, se a családja... megnézi, hány emberrel tudok kib*szni így... Nem túljó érzés, őszintén mocskos rossz, de amúgy se tervezem hogy többet cigizem, úgyhogy remélem nem lesz gubanc. Ebből is született az "and i said.." című post.
Az este, S.sel nagyon csúnyán összevesztem. Igazából a semmin, és fölösleges is volt az egész, de nagyon megbántott, tőle ezt nem vártam volna. De sajnos ez sült ki a dologból.. Fél1ig vitáztunk, aztán lelépett. De sajnos én csak 3kor tudtam elaludni. 6kor már fent voltam. Szóval megint nagyon keveset aludtam. Lassan megyek is, mert ma még tanulni is kellene.
Az igazság az, hogy még mindig nem igazán vagyok tisztában azzal, ki mit akar tőlem. Az hogy én mit akarok... mellékes és világos számomra. De mások vajon tudják-e mit szeretnének?
