volt Egy barna Tündér

"- Képzeld. Veled álmodtam.
- Igen? És mit?
- De ne vess meg érte.
- Nem foglak.
- Veled voltam. Nálad. Játszottál. Én pedig, az ajtóban álltam, az ajtófélfának dőlve, és néztema szemedben tükröződő monitor fényét. Elkezdtem könnyezni. Akartalak. Aztán hozzád léptem, és a válladnál fogva az ágyra fektettelek. Nem értettél. Talán meg is ijedtél egy picit. Nem hagytam, hogy felülj, kiszolgáltatott voltál. "Miért?" kérdezted. Nem válaszoltam. Jobb kézzel alá nyultam a fejednek, az oldalamra feküdtem, és megcsókoltalak. Rámnéztél, hatamas, kérdő tekintettel. "Nem szabad." remegett meg a hangod. "Akarom." volt az egyszerű válasz. Aztán egyszer csak nem voltál ott mellettem, nem volt ott mellettem senki. Messze voltam Tőled. Felébredtem."

Folyton jár az agyam. Nem tudom kikapcsolni. Rosszul vagyok tőle. 
Azt este, álomba sírtam magam. Ha egyedül vagyok ( mármint, ha nem figyel rám senki ) már-már a depresszió határán mindig könnyes a szemem. Az utóbbi pár napban, folyton.... !
Mi történtik velem?

"Mert gitár, mert fekete,
mert rózsa, mert vörös,
mert szeretem, mert szeretlek!"

Vannak emberek, akiknek ha azt mondod: "Szeretlek.", vele szemben az utolsó hibát vétetted.