Beteg leszek, vagyok.....
Fáj a fejem, az egész arcom, tüdőm, be van dugulva az orrom, lázas vagyok néha, remegek és szédülök. (:
Juppí... -.-
Beteg leszek, vagyok.....
Fáj a fejem, az egész arcom, tüdőm, be van dugulva az orrom, lázas vagyok néha, remegek és szédülök. (:
Juppí... -.-
Van AZ az érzés. Amit annyira utálok.
Amikor vársz valamit, és közlik veled, hogy még várhatsz rá... talán örökké. Amikor összedől minden, amire fél éve, vagy még annál is több ideje vártál. És te a földre zuhansz, a mellkasod szorít, a földön fekszel és már fulladozol, aztán muszáj menned, nem bírsz otthon maradni, mert megfojt az érzés, menned kell, könynek közt kirohansz, a levegőre kiérve, mélyeket lélegzel, majd sírva hívod barátnődet, hogy jöjjön már le egy kicsit. Összetörve és zokogva ülsz a padon, amikor odaér melléd, leül, átkarol és csak simogatja a fejedet, nyugtat. Hallod ahogy levegőt vesz, hallod a szívverését és megnyugszol. Aztán elmondod neki, elcsukló hangon, hogy mi is történt. Ő csak néz nagy szemekkel, hogy hogy lehet ez... De megtörtént. És tovább kell lépni.
Reménykedni, hogy lesz legközelebb. Legközelebb jobb lesz.
Hát, itthon vagyok! (:
Szép volt, jó volt^^ Sok dolgot át kell gondolnom, és sok dolog megváltozott ezalatt a 9 nap alatt. Jó és rossz dolgok is történtek, de mint erős csaj, túl tudom tenni magam rajta.
A fejemben kezd kialakulni egy lista, amit majd oldalra fel isfogok tenni egyidő után. Erről majd később...
Igazából, hiányzott hogy hazaérjek, de nem mondom hoyg rossz volt, mert nem!. ^^
Na majd mesélek, ha tudok hozok képeket is:D
Páspussz
Ennyi telt tőlem :D