volt Egy barna Tündér

tegnap és ma, kétórás ésta az esőben... annyira jó... annyira szép... annyira megnyugtató... meg persze társasággal is :D de uhh ^.^ boldog vagyok. (:

_{csak a hátam, tüdőm, fejem ne fájna ennyire.... :/}

Tudok. Képes vagyok rá.

Csak épp a testem nem akar.

Felhő bolond vagyok!
Felhőt akarok!

Gyerekes ez az álom? Gyerekes az álmom?
Nem baj. Akkor nem is akarok felnőni!

Nem kell, hogy minden tökéletes legyen. Elég, ha csak közel van ahhoz, amit te szeretnél elérni. :D Ha tökéletesre törekszel, ne csodálkozz, h meglepetés ér, és ha a minimummal megelégszel, ne csodálkozz, hogy rosszabb. Ez van. Mosolyogj. Ez a titka mindennek. Kibírni mindent, és menni tovább és tovább.

Szeretek bebújni az ágyamba, nyakamig húznia takarót, és csak lenni és vegetálni. Csak történeteket kitalálni, őrültésgeket elképzelni, valós dolgokon elmélkedni és a világ jóságát csodállni.. Ahogy csiripelnek a madarak és szakad az eső. 

Jó belegondolni abba, hogy ha felkelek, új esélyem lesz arra, hogy valaki arcára mosolyt csaljak. :) 

Üresnek érzem magam. Messze vagyok az emberektől, messze vagyok az ő kis világuktól. Pedig mennyire szeretnék ottlenni velük! Hogy mosolyt csalhassak az arcukra! Szeretném ha boldogok lennének! Mások....talán... "ha én nem lehetek, legalább ők.." alapon. Talán nem. Talán ezt csak én gondolom így. De ha senki nem mosolyogna a világon,minden szürke és csalódott lenne.

Fejem felett kérdőjelek.

Boldog vagyok? Boldog lennék?

Akkor miért sírok mégis?

Nanana...nanana..... *dalol*

Becsuktam a szemem ( csak félig ), és ráírtam. Lesz mi lesz alapon.

Petivel voltam, amikor a barátom bekopgtatott. De nem nyitottam ajtót.
( Nővérem: - Mondd már meg ki ez a barát?
 én: - nem.
 - fiú?
 - nem.
 - lány?
 - nem. 
 - hát akor micsoda? 
XDXDXD )

Most várok. Azt hiszem. Talán majd a plusz egy főm segít. Már nagyon sokat segített. < 333 

Ma rövidített órák lesznek. 11:20kor végzem a suliban. Nem is bírnék ki többet. x_X