volt Egy barna Tündér

Visszatért egy régi, nem túl jó barát. 

Nem tudok örülni.

Szó szerint megfojt. 

Miért várunk mindig valamire? Majd ha az eljön, megcsinálom... majd megteszem... majd eldöntöm... majd lépek.. majd... majd... majd... 

Miért nem most? "Egy jó diplomata addig halogatja a döntést, amíg meg nem oldódik magától a baj." De miért várunk? aztán sír a szánk....

nemtudokdönteni. 

Oldalra kitettem egy linket. A gondolatokba került, talán oda illett a legjobban. Ez egy cimke igazából, és csak nekem szükséges hogy ott legyen. (: Persze még nem mindegyik van felcímkézve, és lehet hogy majd néha-néha elfelejtem, de dolgozok rajta. :) Lehet majd a többi bejegyzést is cimkézem, csak még nem tudom mivel. ^-^

Tegnap érdekes napom volt. De kezdjük az elején.

Reggel, Peti mellett ébredtem, már hetek óta először. Nagyon jó volt, megnyugtató, imádnivaló. De aztán ő hamar haza is ment. Aztán Tündivel, elmentünk a Rossman-ba, vettünk hajsampont. Utánna zöldségesnél adóságot törlesztettünk, majd megtaláltunk egy parfűmöt, amit már nagyon régen kerestem. *nyamm* Aztán hazajöttünk. Elkezdtem pár bejegyzést félcimkézni /ne keresd, nicnsennek cimkéim/, de még be se fejezetem, jött Peti. Majd elindultunk, hogy megyünk moziba. Mentünk a buszmegálóba, egyszer csak, jön velünk szembe egy ... sötétbőrű család... csak annyit láttam, suhan egy kéz, hatalmas reccsenés, csattanás... mondom wtf?? Látom Petinek vérzik az orra.. Hátranézünk, a "drága férfiember" már az asszonyt püföli... érdekes volt, de nem igazán tudtunk mit csinálni... aztán hamburgereztünk *nyamm* majd bebuszoztunk D.-be, a buszon, nem tudtunk leülni, de nem bántuk meg. Pont egy olyan ablakhozálltunk, ami nyitva volt... és áá xD mint a kutyák a filmekben, kidugtuk egy kicsit a fejünket, és játszottunka széllel.. Aztán D.ben, bementünk egy hangszerüzletbe.. hát uhh *__* annyi gyönyörű gitárt én egyhelyen még nem... ááá.. Peti vett húrt.. majd gitározik nekem *.* Aztán mentünk megvenni a mozijegyet. Majd bementünk az Alexandárba, ahol vettem egy könyvet: A zarándoklat. Úúúú *__* Aztán beültünk a moziba. A tömeg megvolt, az első 6 sorben, senki, azaza SENKI nem ült,csak mi XD hátul vagy 10 ember ha volt... Vasember2! annyira nem volt rossz mint amire számítottam, bár az egyet ég nem láttam xD De imádom a pasit benne. *.* Aztánna mekiztünk egyet. (: Nagyon boldog voltam. Majd busz, jöttünk haza. Itthon, egy levél várt az asztalomon. Felemeltem, megláttam a kisalakú papírt benne. Eleredtek a könnyem, úgy bontotam ki a levelet. Kivettem a képet,megfordítottam. Itt már zokogtam, rázkódtam a könnyektől. Nem tudták anyáék mi bajom. Odaadtam nekik. Elolvasták az idézetet a kép hátulján, és aztmondták: örülnek, hogy ilyen barátaim vannak! Petinek a nyakába borulva zokogtam  meghatódottságtól! Köszönöm Lui! De sajnos késő volt, Peti haza is ment szitne rögtön. Aztán msn. Beszélgetek Bátyámmal. Mondta, hoyg nézzük meg a Rentet. Már hónapok óta könyörgöm neki, de neeem-neeem. Most ő mondta... Hát ki vagyok én hogy ellenkezzek? Telefon Tabitának, "addidekönyörgőőőőm!!" aztán 5 perc alatt megtettem a 15 perces utat. Beszélgettünk Tabitával, majd egy óra múlva xD sikerült elindulni haza. Itthon még vagy fél órát vártunk, hogy anya odaengedjen a Tv-hez, ugyan is az én gépem nem játszik le eredeti DVDt... -.- De csak elkezdtük a filmet. Bátyám tipikusan foooolyton beszélt, és kicsit sem érdekelte a film xD Nah de nem baj. Aranyos volt nagyon, ölelt és bújt. ^-^ Nagyon boldoggá tett. De hogy ne menjünk túlmesszire, /mármint nehgy jó legyen már mindkettőnknek xD/ fél2kor hazament. Kaptam egy puszit, ezzel koronázva meg mindent. Aztán beszéltem pár szót Szuszival, majd elkaptam reptében egy legyet, amit nemtudom hogycsináltam, véletlen volt szerintem xD , majd elmentem alukálni. 

6kor keltem, hallgattam a madarakat, bámultam ki az ablakon. Lehet megint elaludtam, mert 8kor eszméltem fel utánna. Kimásztam az ágyból, kicsit pakolgattam, majd jöttem a géphez. Most Édessel beszélgetek. Csakhogy leírjak mindent! 

Szóval gyönyörű és boldog napom volt végre!  Petivel úgylátszik végre rendeződik minden, kifele tartunk a gödörből. (: Imádom a barátaim, a Bátyám, és az embereket akik körülvesznek, mert igazán jó emberek!^^ 

Ma lehet megyünk a Mihály-napi vásárra, bár semmi kedvem.

Visszaolvasni nincs kedvem, ne haragudjatok. Ha valami nagyon értelmetlen, sikítsatok. 

Tudod mit? Boldog vagyok! Ahogy magadhoz húztál, ahogy átöleltél, amit éreztem mialatt velem voltál, igazán boldoggá tettél! Köszönöm, köszönöm, nagyon köszönöm!! < 3333 Ezt nem felejtem el!

"Egymás mellett vagy messze innen, a jó barátok mindig közel vannak a szívünkhöz!"

Annyira köszönöm, Drága!! Nagyon meghatódtam.

< 333

Az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér.

/Paulo Coelho/

Annyira, de annyira jólesik!! Csak most vettem észre!!

De ó te lány! Köszönöm!!! *könnyezik*

< 333333333 

Kopogtattam. Egy középkorú hölgy nyitott ajtót.
- Jó estét. Ő itthon van?
- Igen, alszik. - hangzott a felelet. - Gyere be.
Elkísért az ajtódik, majd visszament a konyhába. Kopogtam halkan. Egyet. Kettőt. Halkan benyitottam. Ott feküdtél az ágyon. Csöndesen szuszogtál. Beléptem, becsuktam az ajtót magam mögött. Egy darabig csak álltam és néztelek. Majd, mintha tudtad volna hogy ott vagyok, megfordultál álmodban, és az ágy egyik felébe csúsztál. Odamentem az ágyhoz, a földre ültem és csukott szemmel hallgattam ahogy szuszogsz. Már majdnem elaludtam, amikor a kezedet álmodban a kezemre tetted. Felálltam a földről, hangtalanul és csöndben befeküdtem melléd az ágyba. Biztos vagyok benne, hogy megéreztél, mert átöleltél és hozzám bújtál.....

Túlvagyunk rajta! Jupjéé!