volt Egy barna Tündér

Néha, azért vágyom rá....
-mert miért ne?
-mert az én dolgom...
-mert vannak mások, akikre figyelemmel vagyok..
-mert másoknak ígértem..
-mert szeretném megszegni az ígéretem,
-mert mégsem fogom.

- nem tudom... egyszerűen minden kiürült belőlem, semmi másra nem vágytam, csak hogy elterüljek a szalmába és elsüppedjek benne. az is átsuhant az agyamon, hogy valami módon belefulladhatok-e. csak mert azt egy pillanatig nagyon szerettem volna.

- megrémít, mikor ilyeneket mondasz.

- sok kis szalmaszál, törött szalmaszál.

- azok szúrnak.

- szeretem ha szúrnak... szerinted megőrültem?

- szerintem meg.

[Innen.]

Van bennem az a furcsa érzés, hogy felszínes vagyok néha. Erre abból jöttem rá, hogyha rákattolok egy blogra, akkor először nézem a sablont. ha nem igényes, X. ha igen, akkor lejjebb görgetek. képek. Ha nincs kép, X. ha van, és tetszik, nézem a szöveget hozzá. ha nem tetszik X. De furcsa, mert ahogy néztem, a saját blogomat sose raknám kedvencnek. Sőt, nagyon sok kedvenc blogot nem olvasnék ezek szerint. Mert az embert szeretem. Méga a blogja nem is oylan amit szivesen néznék, vagy ami minden nap frissítve van. Csak szeretem őket. Kötődés. Nem tudom. Megszokás? .... Mint hogy minden nap ékszer. Mint hogy fekete felső fekete lánc. Megszokás. Furcsa ha nincs. Ha nincs nyaklánc, ha nincs rózsa, ha nincs barát....

Figyelne rám valaki? :D

Úgylátom nem. köszi!.... -.- 

Hmm.

Dave üzenete (23:24):
*te is tudod h szeretni valo kiccsaj vagy

ilyet se minden nap kapok  

Volt egyszer egy Tündér és egy királyfi. Bár a királyfi nem szőke volt, de nem is fehér lovon járt. Mégis volt valami különleges benne. Ez a különleges nem más volt, mint a szeme. Ez a szem nem csillagszem volt, mint a juhászé. Ez egy zöld szem volt, ami kriptonitből tevődött össze. Ez a szem nem másé volt mint Superman fiáé. Bizony! Supermannek van fia és ő nem allergiás a kriptonitra. Ő egyedül a parlagfűre allergiás. :D Szóval ez az aranyos Tündér nagyon aranyos volt. :D Haja barna, szeme kék, de sajnos nem olyan mint a villamos kerék. Hoppá a villamosnak nincs is kereke. -.-' Akkor mire is hasonlított? Na ki tudja? Senki! Akkor elmondom. Olyan volt, mint egy Suzuki kereke. xD Ez a kis barna hajú Tündér bele szeretett a kriptonitzöld szemű Hercegbe, aki nem fehér lovon hanem Suzukiban utazott. :D Tudni illik a Suzuki ott, ahol ők laktak kiemelt autó márka volt. A szerelmük kölcsönösnek vélt látszani. Ketten összeházasodtak volna és tervszerint meg vettek volna egy telket. Erre a telekre egy nagy épület építését tervezte a Herceg. Na mit? Naa? Ki tudja? Egy SUZUKI szalont. xD De sajnos közbe jött a Tündér elfelejtettnek vélt szerelme. Az ő piros motoros, barna szemű ifjú mercedes kereskedője. Ez az ifjú sebbel-lobbal kereste a templomot ahol az esküvő már elkezdődött. Az templom előtt állva Tündérke arra gondolt, hogy bárcsak felbukkanna régi szerelme. :) Ő csak lépett és lépett az oltár felé. Próbálta minél lassabban megtenni a lépteket, de sajnos a Herceg édesanyja -akit halottnak hittünk, de feltámadt-sürgette Tündérkét. Mikor az oltárhoz ért, megtörtént a csoda. A barna hajú, barna szemű mercedeses kereskedő fiú ott állt a templom bejáratánál. A motorját sajnos elvitték eközben a roma közmunkások és a ruhája is koszos volt a parkolás utáni esésénél. De a Tündér tudta, hogy akármilyen koszos is az ifjú ő kell neki. Rohant Tündérke ahogy csak tudott. Itt-ott majdnem elboltott a sok vendégben, akik megakarták akadályozni a szökését. De ez őt nem érdekelte. Szaladt és csak szaladt. Végül a mercedeses ifjú karjaiban volt már. Kérdezte is tőle, hogy mivel jött. Az ifjú mutatott a parkolóra, ahol már csak a motor visszapillantója maradt sajnos. Tündért ez sem zavarta. Mondta neki; hogy:-Nem baj! Ott az én kis motorom, siessünk oda. Az ifjú helyeselte. :) Miközben szaladtak a násznép is szaladt utánnuk. Sikeresen felszálltak a motorra és eltrobogtak. Útközben megbeszélték, hogy nem nyitnak Suzuki szalont, ehelyett Mercedes salont nyitnak. Így hát itt a vége robogj el véle és vegyél egy Suzukit, azaz jobban mondva egy Mercedest ha van rá hiteled. xD

Felmentem hozzád. Régóta játszottunk egymással. Szerettük egymást. Mint barát a barátot. Nem voltunk több egymásnak, hisz nekem barátom, neked barátnőd volt. Egyedül voltál otthon. Még szinte be se csuktam az ajtót, hevesen vetkőztetni kezdtél és csókoltál, mint még soha. Aztán, mintha megbeszéltük volna, jött minden. Mindent tudtunk a másikról. Mi jó, mi nem. A legjobbat akartuk a másiknak. 20 perc múlva, ahogy jött el is múlt. A végén, még egy édes csók, aztán már rád se pillantottam, felöltöztem, és amint kiléptem az ajtón megkötetett a soha ki nem mondott egyesség: 'Ezt senkinek, semmilyen körülmények közt nem áruljuk el.' Aztán másnap, mintha mi se történt volna, a barátom fülébe suttogtam a mézédes szavakat, s te a barátnődről álmodoztál. Ez így van rendjén. Mert ha eszembejut, elpirulok egy pillanatig, aztán mintha soha nem is lett volna, megyek tovább.