Igen, én az a típus vagyok, akit előbb kell szájbarúgni, és csak utána magyarázni neki, akit előbb kell felpofozni, és utána lehet hatni rá. Persze, van olyan ember, aki a csöndes terrort használja. De ahoz tudás tapasztalat odafigyelés kell. Erre nagyon kevesek képesek, pontosabban 1 ember. (: És igen. Olyan ember vagyok, aki betartja az ígéretét, és akit lehet zsarolni, ha jól nyúlnak hozzá. Olyan ember vagyok, aki nem hagyja magát, és aki szeret irányítani. Ám, azoktól az emberektől akik nagyon közel állnak hozzám, már-már elvárom hogy irányítsanak engem. Mert van, hogy semmi kedvem nicns vigyázni magamra, és akkor már csakazért is szeretném, ha más viszont vigyázna rám. Az eszem tudja, mégse csinálom. És már amikor remegek egy kis nyugalomért, amikor már könyörgök azért szinte, hogy végre szidjanak össze, és mondják meg mit tegyek, akkor szoktam bántani magam. Mert igen. társas lény vagyok, és oda-vissza vigyázunk egymásra. Vagyis rám is vigyáznak. Bár, sokszor választok oylan embert, aki erre még nem képes, és inkább megmutatom neki, milyen ha zsarol, milyen ha irányít. Aki erre nem képes, az lemorzsolódik. Csak az tud ilyen szinten irányítani, akiben megbízok, és aki nagyon figyel rám. Aki tudja hol kell megfogni ahhoz, hogy egy pillantásra elszégyeljem magam, és egy 3betűs szó miatt fakadjak sírva, hogy "Sajnálom!". És igen. Vannak ilyen emberek. Nem sokan, de vannak. A legjobbak. Mert én ilyen vagyok. Szükségem van az irányításra, magammal kapcsolatban. Minden mással, határozott és céltudatos vagyok. Magammal nem igazán. Kell a pofon, hogy aztán értelme legyen a simogatásnak. És ahogy én élek ezzel a módszerrel, úgy más is élhet vele, Velem szemben. persze cask aki figyel eléggé, mert ha nem, akkor képes vagyok nem-et modnani, és lepattintani egy: "Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok a saját testemmel" című mondattal.
Azt hiszem.