Gondolkoztam azon, hogy mit keresek én itt egyáltalán? És arra jutottam, hogy nemtudom. Érdekes, és zavaró is egyben. Azt mondják önző vagyok. Azt mondják nem vagyok elég kedves. Azt mondják rideg vagyok. Azt mondják bunkó. Azt mondják buta vagyok. Azt mondják hisztis, nyűgös. Azt mondják szerethetetlen. És mégis ki mondja ezt? Ki állítja mind ezeket!? Az állítólagos barátnőim. Akik személyesen is ismernek. Hát nemtudom. Lehet igazuk van. A baj.: Valaki, aki számomra igen fontos, és talán aki a legjobban ismeri a gondolataimat, érzéseimet, Ő mind ezt [vagyis egy részét biztosan] butaságnak tartja. És sokszor nem is tudom kinek higyek. sokszor megkockáztatom, hogy ő nem ismer személyesen, és ezért... ezért mondja azokat amiket. Néha pedig, azt mondom, ő ismer igazán, mert neki mondok el mindent. A kettő között ingadozok, és mint a kötéltáncos táncolok, néha sajnos egyensúlyomat vesztem. Aztán vagy sikerül visszakapaszkodnom, vagy nem. Ez attól függ mennyire vagyok kitartó, és mennyire akarom. Hát most nagyon akarom. Sajnos tisztában vagyok vele, hogy ez elfog múlni, és azt is tudom, hogy egyszer nagyon megszívom amiért ilyen vagyok. Amiért ennyire hatással vannak rám azok a napok. [sry, másképp nem tudom kifejezni magam^^"] Elötte nyűgös, hisztis, szomorú... ilyenkor utáltok mindannyian, és ilyenkor kerülök sokszor msnen tiltásra... első nap fáradt, és szomorú... majd utána optimista, és jó álarcos.... nagyon jól tudok mosolyogni, miközben semmi sincs rendben. Fáradékony vagyok, és sírni szeretnék. aztán amikor vége, előkerül az őszinte műmosoly. Amikor tényleg boldog vagyok, és őszintén hordom az álarcot, mert el akarom feledni hogy valaha is rossz volt. Ilyenkor nehéz, mivel nincs baj, mégse boldog az ember.
Nem is tudom, képes vagyok-e boldog lenni. Hogy tudom-e mi az a boldogság. Voltam már boldog azt hiszem. Vagyis, amikor nagyon vidám voltam. Ott lent a padon, átkarolva, szuszogott a fülembe... Könnyek gyűltek a szemembe, és boldog voltam. Nah akkor tényleg! Igazán nagyon, nem akartam hogy véget érjen a pillanat. De minden pillanat véget ér. És az számomra rémes érzés volt. Mint amikor leugrassz egy szikláról. Repülsz, az maga a menyország. Csodállatos érzés. Aztán hirtelen a bőrödbe fúródik a hideg víz. És felébredsz. Aztán jön a két perc rémálom, amikor tudod milyen jó volt, és tudod vége lett. Aztán játszasz tovább. És így tovább és így tovább.
Aztán persze a vágyakozás. Mert emberi természet hogy vágyakozunk valami után. Ez természetes, ösztönös. Lehet olyan dologra vágyakozni, mint egy messze élő ismerős ölelése, lehet egy közel lakó srác mosolya, lehet egy számítógép, egy pár napsütéses óra, egy kiadós beszélgetés, vagy az étel, vagy ital utáni vágy. Vágyalom mind. Van ami erősebb, van ami gyengébb. Természetes. Ettől lesz szép az élet. Ettől kellene megszabadulni Buddha szerint. Élni kellene az életet, nem vágyni arra! De ez olyan nehéz hogy nagyon kevés ember, -sőt szinte senki- nem képes rá. Persze szép lenne, ha élhetnénk, és nem csak küzdenénk egész életünkben. Mert mindenki küzd. Még az a lázadó fiúcska is, aki azt mondja ő egyszer él, és ki akar próbálni mindent! Küzd önmagával, a környezetével, a természettel. Mert ez így normális. Ettől élet az élet. Hogy nem unalmas, hogy mindig van miért küzdeni.
És ha néha el is felejted az élet értelmét, akkor csak annyit kell mondanod: "Élek, mert élni akarok!" És tudod mit? Igazad lesz! Azért élsz, mert élni akarsz. Öngyilkos lehetsz. Ha meg akarsz halni, megfogsz. Hidd el. Mindig lehet valaki három percig egyedül...Mindig lehet nálad egy doboz altató... ha akrsz meg tudsz halni. Nem fognak visszahozni. De ha nem igazán akarsz, akkor nem fogsz. És igazán, úgy érzem, nincs értelme meghalni. Hisz az unalmasabb lenne mint most nemde? Hát de.
Nem tudom hogy jutottam el idáig, de úgy érzem nincs értelme tovább ezt a témát boncolgatni. Úgyis mindig pillanatnyi elmezavaraimat pötyögöm le. És ezért kapok is párszor... Dehát ez van. Szeretek agyalni, gondolkozni. És most egy ember joggal mondhatná "Ne gondolkozz Tündér!" :$ Igaza is lenne. Nem szabad nekem gondoklodni. De mit csináljak, ha jár az agyam, pláne ha olvasok... Most fejeztem be -tudni illik- a Kisiklott életek c. könyvet. Hááát... kis könyvajánló: Ajánlom azoknak akik szeretnek olvasni, akik nem, akik hisznek Istenben -mert rengeteg hit van benne!-, akik nem, akik valamilyen függőségben szenvednek -érdekes egy kislány történetét végigkövetni- azok akik nem -így is érdekes, és tanulságos...- Bár én semmit nem fogok másképp csinálni azt hiszem, sajna nem is tértem meg tőle, de szerintem egy remek könyv! Ajánlom.
De befejezem, mert hosszú lett, és nem is értelmes. De ugyan... megszokátok ahogy engem is. ugyebár...
Jó volt. Bár kétszer is kikaptunk,
Meg amúgy ált. értem amit a bíró mutogat
De azért vannak ott a többiek
Nah sebaj... majd írom ki folyamatosan
Azt már nem tudom megtenni. Nem nem és nem! Pláne nem mindenkinek. Pff... De megteszem, mert miért ne? Cak néha szorít.. nagyon is
Ciccával voltam sétálni^^ Már megint!
mindennek a latin neve, meg a hivatalos... meg izé... wááá
nemszeretem >.<" Angol... doga, ment. 4es meglesz!
