volt Egy barna Tündér

Fél 5 van. És megőrülök, hogy nem tudok, és nem merek aludni! _{Fáj, fáj, fáj! Mindenem fáj! Fáj az is, amit teszek, vagy nem teszek.} Megőrülök! Ááá...

Olyan vagyok mint bárki más. Beleolvadom a tömegbe. Egy átlagos lány vagyok. Semmi több. Barna hajam van, zöldeskék szemem. Semmi különleges. Nem csillog, nem ragyog fel. Szemüveges vagyok, ugyan úgy, ahogy a földön élő emberek nagytöbbsége. Ugyan úgy nem vagyok megelégedve önmagammal, ahogy az összes többi tini. Ugyan úgy járok iskolába ahogy a legtöbb korombeli. Ugyan úgy nézek tv-t, ugyan úgy számítógépezek. Nem vagyok különleges. Talán, azzal kicsit elkülönök, hogy még mindig hiszem, hogy mégis más vagyok. Bár tudom, hogy nem vagyok több egy közönséges lánynál, néha mégis úgy érzem, legalábbis szeretném úgy érezni, hogy nem csak egy vagyok a sokból. Ha csak egy pillanatig is, de kiemelt szeretepet kapok. És mégis, mindig rá jövök, hogy ez csak az én képzelgésem, és hiába, nem leszek kiemelt, mert nem vagyok más mint a többi. Ugyan olyan átlagos csaj vagyok, és ez így is marad. Azt hiszem, erről már gondoskodtam, amikor így mutatkoztam meg a nagyvilágnak. Ez vagyok én! És bánom!