Mindig is megvetettem [na jó ez túlzás. inkább csak furcsáltam] azokat az embereket, [be kell valljam volt némi irígység is] akik nem mutatták ki ha fájt valami [most lelki problémára gondolok], vissza tudták folytani [ha csak kis időre is], és megtartották maguknak. Na ezt én nem tudom megtenni. Nyitott könyv az életem, a blogom, illetve a nagy szám miatt. Nem tudom, hogy ez most jó vagy sem, a lényeg ugyan az. Mindenki látja az érzéseimet. És ezt utálom! [de most komolyan!] Nem szeretem hogy ilyen vagyok, mert ezáltal sebezhető vagyok. [merje bárki is aztmondani hogy nem...] A szép a dologban, hogy ezt nagyon sokan ki is használják. Persze... Már miért is ne!? [nem sorolok neveket, mert 1) hosszú lenne, 2) van aki olvassa a blogom...] Namármost. Ugye próbáltam kicsit kordában tartani az érzéseimet, hát legcsekélyebb jelét sem mutattam annak hogy ez sikerült. Magyarán, semmit nem értem el, csak azt hogy még jobban gyötrődtem, már e miatt is.
De!
És igen, megint itt az az imádott szócskám: De! [mindig van de... ezt már Ti is észrevettétek?] Az elmúlt egy hétben, olyannyira furcsa dolog történt velem, hogy azt hiszem, egyre jobban félek. Azt hiszem, beszélhetek nyíltan, mert aki olvas, annak a 99,9% tud róla. Szombaton bulizni volt Zahírom. [de fura így emlegetni] Baleseteztek, és kómába került. [miért Zahírom ha mindenki tudja kiről van szó? o.O] Ezek után, én kurvára megváltoztam. [de most komolyan. de hülye logikám van... -.-"] Ezt anya is észrevette. Meg is jegyezte. Hogy miből vette észre? [helyeszkedj el kényelmesen, hosszú lesz] Megváltoztam, a napi teendőim, hirtlen mások lettek.
a.) elösször is. Egy hétköznapom, úgy telt eddig: reggel suli, majd délután hazaesek, le a gép elé, gép, gép, és majd este vagy hajnalban alvás. Ugye enni nem sokat, és mászkálni se sokat, bár azért volt hogy mentem ide-oda...
b.) Szombat-vasárnap: Szombaton, a gép elött, ugye délután ment bulizni. Hát jó, én meg úgy elvoltam a géppel, majd vasárnap, már inkább vártam fel, és csak néztem a monitort.
c.) Hétfőn: suli, majd hazajöttem, gép. Még midnig semmi hír. kicsit aggódtam, de igazából ráfogtam hogy dolga van. Majd este látom hogy írt Ebet. Rossz hír. Na az úgy az éjszakára betett.
d.) Kedden: Belázasodtam, és óránként néztem, hogy írt-e már azóta. Nem, nem igazán ület gép elött, csak mindig meg-meg néztem.
e.) Szerdán: Kicsit kikészültem már akkor, ugye lebetegedtem, és inkább csak voltam, mint léteztem. Érzelmi szint valahol nagyon mélyen, azt hiszem ilyen minusz szám nem is létezik...
f.) Csütörtök péntek: Itthon voltam, mert kiírattam magam. hívtak minden hova. Mamához, úszni [amit szeretek!], barátnőm magához, de nem mentem.Nem akartam kimozdulni, csak járkáltam a lakásban, fel-le, és néztem ki a fejemből, persze a füllhallgatómmal a fejemen. Gépezni nem igazán, csak mikor volt kivel msn-ezni, és ha egyedül voltam.
g.) Szombaton: Igazából csak voltam. Olyan mély depi tört rám, azt hittem belepusztulok. ültem az ágyamon, és hol zokogtam, hol csak néztem előre... Nem tudom, olyan minden és semmi hangulatom volt.
h.) Vasárnap: [azaz ma] Igazából, érezni akartam hogy vagyok valaki. Hát ezt kurvára nem sikerült elérnem. Voltam Tündinél [nem nem magamnál, másik Tündinél] és beszélgettünk. Azt hiszem, mondatom hogy ez volt a hét csúcspontja.
És mindezeket, olyan mélyen magamban hogy látni rajtam nem lehetett, [kivéve a hétfő kedd napokat]. Bár volt párszor, hogy egy kacaj sírásban tört ki, dehát most kérlek... Nem mondtam hogy érzéketlen leszek, csak hogy kevésbé mutatok ki hogy fáj valami. Sikerült? Igen. Nem látszik rajtam, hogy belül hogy esz, hogy tipródom. Elértem amit akartam, és nem örülök neki. A "példakképem" aki miatt végül is megpróbáltamaz egészet, nincs jobban! És alig tudok az állapotárol valamit. Bár állítom, ígyis többet tudok róla, mint amennyit amúgy tudhatnék. [ezt köszönöm Nanának ^^] Nem tudom hogy mi van... [jujj inkább nem folytatom, eztmár olvashattátok pár posttal lejjebb] Elértem valamit, amire nem vagyok büszke. És valaki aki büszke lehetne rám, nincs itt velem. Mondhatom, fölösleges volt ez mind. Nem tudom. Bonyolut nagyon. Még én sem értem, pedig én érzem, és nektek magyarázom? o.O Becsavarodtam teljesen.
Megyek is, mert még nagyobb kárt teszek, pedig ma már hibáztam eleget.
Na cupi! [és külön gratuláltok annak, aki csak pár mondatot is, de megértett ebből a zagyvaságból]
De azt hiszem érthető... 
Azt hiszem, most nem tehetünk mást, várunk és bizakodunk. És szurkolunk!! Én spec nagyon várom vissza!!! Úgyhogy jönni fog 
Hiszem... *sok kitartást és erőt küld Tommynak és Nellinek!!!*
