Egy rövidke beszélgetés...
Én: Nevet akarok változtatni...
Apa: Mire? Tán Bélára?
Én: Miért midnenki a Bélával jön? olyan Bélás vagyok? xD
De most komoylan. Mindenkinek a Béla jut eszébe... A srácoknak a Győrösiből, az oszályban a fiúknak, apának, és mindenki másnak... huhh. Ilyen Bélás lennék tényleg? 
(Nem Béla akarok lenni xD)
Megtaláltam azt, ami oly sok bonyodalmat, fájdalamt okozott. És azt, ami február eleje óta nem jutott eszembe. És erre büszke lehetek? Nem tudom. De az vagyok. Úgy érzem egyre jobban belefulladok az életbe. De, nem akarom még egyszer megtenni. Már nem vágyom rá. felnődtem? Nem. Kinődtem? Nem. felfogtam hogy nem jó? Nem. Egyszerűen csak nem akarom. Megmutatom, hogy igen is erős vagyok, és le tudom küzdeni. Mert igaz nem csak egy üvegdarabka volt, volt más is... :S De már nem akarom. Nem akarom hogy fájjon. Azt akarom hogy szép legyen az élet, és ne fájjon semmi! Megpróbálom. És erős leszek. Hiszek magamban. És remélem mások is hiszek bennem.
Csak ennyit akartam.
Cupp
Van úgy, hogy nem akarsz mást, csak feküdni a földön, és mikor rájössz hogy elérted amit akartál, hirtelen felállsz.
Írtam egy postot és elveszett. Azt hiszem nem akarom mégegyszer leírni. Azt hiszem jobb hogy nem blogoltam be. Annyi régi seb, annyi régi fájó emlék jött fel az elmúlt napokban, azt hiszem jobb ha ez bennem marad. Legalább addig, amíg nem tudom őket teljesen feldolgozni. Segítenem kéne, de nem tudok. Még magamon sem, nem hogy másokon. Félek. iszonyat mennyire félek már megint. Nem látom magamat mások szemében, viszont egyesek az én szememben egyre kisebbek, és kisebbek. Pedig nem akarom. Tényleg nem! Minél jobban, minél többször átgondolom a dolgokat, annál jobban jutok ugyan arra a vélemyénre. Be kell fejeznem! Egyszer, s mindenkorrra! De ha ez ilyen egyszerű lenne. sajnos nem az. És most kedvem lenne felülni a legközelebbi buszra, és csak nézni ki az abalkon, saját gondolataimba merülve... Úgy hogy senki nem hallja, nem hallja ha sírok, nem hallja ha örjöngök. Csak én. az is elég fájdalmas, de jobban el tudom viselni. vagyis azt hiszem. nem tudom. Már semmit nem tudok. Azt tudom, hogy egyedül akarok lenni, mégis társaságban. Szükségem van valakire, aki tudom hol van. CSak gyenge vagyok elmenni addig. Félek. Mitől? Magamtól. Attól amit mondok, amit teszek. félek hogy egyedül maradok, hogy megbántok másokat. De ez mind mind rajtam múlik, mégsem vagyok képes kiküszöbölni. (ja és értelmesen fogalmazni) Lesz valami. El fog múlni. Egyszer minden elmúlik. Csak mikor? Mi lesz ha addig már feladom? Feladom azt, amit sose akartam. Mert én már röhögök az élet pofájába. Velem ennél jobban nehezen tud csak kicseszni. Egyszer azt mondta nekem egy kedves személy: "Látod. Minden hisztid ellenére, kurva erős csaj vagy." Lehet igaza volt. Már nem érdekel mi lesz igazán. Nem. Nem sírok. De fáj. Mosolyogva tűröm, hagyom hogy azt tegyék velem amit akarnak. Valamikor, valamikor csak egy voltál a sok közül, mára te lettél aki a sok fölé áll. Valmikor még ki tudtam volna szálni. Mostmár nem tudok. Túlságosan is megszerettelek, túlságosan is fontos vagy nekem. És mostmár nemhogy nem tudok, nem is akarok kiszálni. van ilyen? hmm... ezek szerint. Furcsa ez az érzés. Kint esőszag van. A föld nedves. Az ég egy összefüggő óriási felhűként terül el. A nap halványan ragyog be az ablakon. Annyi annyi jel utal rá hogy esett. Bármelyiket is elvétenénk, ott a többi. Más. Változott. Változik minden. Én is megváltoztam. Talán túlságosan is elvesztettem önmagam. Talán nem kellett volna. De megtörtént. Nem tudok vele mit kezdeni. Pedig szeretném visszakapni a régi énem. "Olyan akarok lenni, aki akkor voltam, amikor az akartam lenni, aki most vagyok." Nem tudom hányan ismerik. De nekem sok segítséget adott. Azt hiszem, önamgam vagyok most is. Ennél lehetne rosszabb is. És még midnig a fülemben csengnek Bea szavai: "Változz meg." De én nem akarok változni! Ha így el tudnak fogadni, miért kéne változnom!? És mi lett? Megváltoztam! Bea megváltoztam! És látod? Ritkán köszönsz! Látod! csak egy üres szó volt csupán! Én mégis hittem neked, és megváltoztam! elvesztettem önmagam! És látod Bea!? Nem lett jobb! Nem lettél újra a barátnőm! Eldobtál, úgy ahogy másokat is! És majd egyszer, mikor egyedül ülsz a libikókán, majd azt mondod: "nekem kellett volna változnom, nem nekik." És tudod mit? Igazad lesz! neked ekellene megváltoznod, magadba nézned, felfognod hogy így egyedül maradsz! Lehet hogy van aki még tűri. de meddig? Neki nincs még elege abból, hogy mindig egyedül marad? Hogy nem törődtök vele? Meddig tűri? Meddig fogadja el azt, amiből nekem nagyon elegem lett!? Nem tudom. De csodálom érte, amiért ilyen kitartó, bizakodó. Ha nem róla lenne szó, azt mondanám hogy hülye mert eddig elvisel benneteket, dehát na. Én akkor megmondtam. Azt hiszem nem értetted meg. "Most Ti nem akartok a barátaim lenni, de majd lesz, amikor már én nem akarok a barátod lenni." És igen. Már nem akarok. Látod Bea!? Eljátszottad azt, amire mindig is büszke voltál! Elvesztetted látod? És nem kapod meg! Már nem. Nem hagyom hogy megint bánts! Nem engedem! Vége. Látod? Majd egyszer egyedül maradsz, és kérsz hogy menjek le. De én nem megyek. Már nem. Megváltoztam. Már lettem. De Te. Ugyan az az álszent csaj maradtál. Én ebből nem kérek. Majd egyszer rájönnek a többiek is, és akkor viszlát. Majd megérted. Ha nem, akkor nem baj. Már nem akarom hogy itt légy. Már nincs szükségem rád! Már nincs! Vannak akiknek tényleg fontos vagyok. Akik talán az igaz barátaim. És nem csapnak be minden alkalommal. Látod Bea!? Van jobb! Nálad is jobb, amit sose hittél! Én is nagyon sokáig kételkedtem benne. De mostmár abban kételkedek hogy normális vagyok hogy pont téged tartottalak barátnőmnek. Csupa nagybetűvel: ELMÚLT. Ez is, mint minden más. Már nem haragszom. Ez nem harag. Ez undor. Feléd, és magam felé. engem már nem bánthatsz. de azt nem hagyom hogy az egyik barátnőmet bántsd! Harcolni fogok. Mint minden másban. Harcolok az élet ellen, az életért, az élettel. Nem fogom feladni. Nem az a bátorság, hogyha nem félsz semmitől, hanem az hogyha szembe mersz szálni vele. És én igenis le fogom győzni. Nincs más választásom. Élnem kell. Miért? Mert szeretek élni! Iszonyatos mennyire szeretek élni, csak ezt még nem közölték velem. Tegnap este, vagyis ma hajnalban, kimondtam, hogy szeretek élni. És azóta meggyőződésem, hogy ez így is van. Szeretek élni, csak eddig nem hittem el. Ha kell, döntök arról hogy meghalok vagy sem. Én nem fogok könyörögni, se azért hogy élhessek se azért hogy meghaljak. Ha élni akarok, akkor élni fogok. Ha meg akarok halni, teszek róla. Nekem nem volt probléma soha. És nem is lesz ezek után sem. Tudok dönteni. Ha néha helytelenül is, de akkor is az én döntésem. Csak az enyém. Kiállok magamért! Nem hagyom hogy irányítsanak. Végre azt csinálom amit szeretnék. És most be szeretném fejezni ezt az amúgy is hosszú postot. Nem akartam ennyit írni. Sőt. írni se akartam, de muszáj voltam kicsit kiadni a gőzt.Nah tényleg vége.
Cupi!!!
"Csalódni csak olyan emberben lehet, akit már annyira szeretünk, hogy nem érdemli meg."
Csalódtam. Rengetek emberben csalódtam. Mert szerettem. Menthetetlenül, határtalanul szerettem. És ez lett a vége. Csalódtam. Nem csak bennük, önmagamban is. Nem igazán tudom miért volt, hogy mire volt jó ez az egész, de a lényeg, hogy megint sikerült totál szánalmasnak lennem. Fantasztikus mondhatom. Kezd elegem lenni magamból. Lassan már olyan szinten nem tudom elviselni az önmagam okozta sebeket, hogy rettentő. Fáj. Iszonyat mennyire fájnak. És tehetek ellene? Nem. Gyenge vagyok hozzá. Átgondoltam a dolgokat. És mire jutottam? Arra hogy nem vagyok normális. De ezt eddig is tudtam. Tudtam hogy haragtartó vagyok, de hogy ennyire? Undorodok ilyenkor magamtól... Gusztustalan, szánalmas, undok amit csinálok. Be akarom fejezni. De gyenge vagyok hozzá. Hogy üres legyen az életem, azt nem bírom. Inkább leszek ilyen, és akkor történik is valami, minthogy változzam és unalom legyen az életem. Pedig meg kell változnom. Be kell fejeznem bizonyos beszélgetéseket. Fájni fog. Nagyon. De ezt nem lehet másképp.
"Nekem káosz kell, nem bírom a rendet, zaj kell, ami megöli a csendet... "
Megzuhantam. Végetelnül megzuhantam. Magamba néztem, és amit láttam, az nem tetszett. Élni akarok. Élvezni az életet. Olyan lenni amilyen mindig is lenni szerettem volna. Ha ez lehetséges egyáltalán. Más akarok lenni. Ki akarok bújni önmagamból... Messze elmenni, itthagyni ezt a romlott világot. Messze innen, messze...
"Az ember egyik legfontosabb szükséglete, hogy érezze, létezik mások szemében."
Azt hiszem ehhez nem kell kommentár. Én bárki szemébe nézek, nemhogy egy senkit, mint magamat nem látom benne, hanem sehogy. Annyit sem érek hogy a szemébe beengedjen. Már megszoktam. De néha, akkor is olyan jó lenne... Egyszerűbb lenne.
"...tébolyodott ez a világ, s benne én egy hülye bolond, ki azt hiszi, összerakhatja újra, mi törött darabokra hullott..."
Hiszem, és tudom hogy nem lehetséges, mégis próbálkozom...
Ennyit akartam. Vagyis még ennyit se, de jól esett leírni. Ha nem jönnék, Jó8 mindenkinek ^^
Cupi!
Te mindig ott voltál nekem amikor kellettél. Sokat köszönhetek neked. Sőt! Szinte mindent. Köszönöm! És nem csak én köszönöm! Azok nevében is köszönetet mondok, akinek segítettél. Soha nem láttam még embert, aki úgy tudott szeretni mint Te! Egyszerűen egy csoda vagy! Egy angyal! És nem szabad feladnod! Küzdened kell! Harcolnod! Élned kell! Szükségem van rád! És mindekinek! Szükségünk van Rád! Kipihened magad, és minden rendbe fog jönni! Minden meg fog oldódni! Szeretlek! Nagyon. Élned kell! Megérdemled hogy élj! Ha valaki, akkor Te biztos! Ne gondolj olyat hogy ez nem így van. Mert igenis, kellesz a világba! Az a rengeteg jó, ami a szívedben van, kell a világnak! Élj hogy élhessünk! Szeretünk!!! ^^ És itt vagyunk melletted!
Hallgattam ezt a számot, és kiürült a fejem. Annyi mindenre gondolok mostanában, annyi dolog történt hirtelen. Annyi mindent megtudtam, annyi mindent elhallgattak előllem. Hallgazom a zenét, és kiürül a fejem. Üveges tekintettel nézek magam elé, és kész. Nem csinálok semmit, csak nézek magam elé. beszélgetni akarok, deh... Nem akarok találkozni senkivel. A fejemből ki se látok, és szerencse hogy nem is látom. xD Korán van, fáradt vagyok. Minden bajom van, többek közt az hogy nincs kinek beszélni. Magammal meg csak összeveszni tudok, úgyhogy nem jó :S Nincs kedvem vitázni xD. Jujj... Tényleg fáradt vagyok. Nézzétek el nekem. Majd lesz jobb is, ígérem. ^_^
"Szeretem az életet. Legalább van mit csinálni."
Igaz. Bár én még így is unatkozom... :S :D
Nah megyek. ha valaki beszélgetni akar..
Cupi!
