volt Egy barna Tündér

Rosszul vagyok. Kiborultam. Bocsánat az előző bejegyzés értelmetlenségeiért, de alig láttam a könnyeimtől. Rámtörtek az emlékek. Vagyis nem is azok. Inkább az hogy milyen leszek 10 év mulva. Ugyan így egyedül leszek? Lehet. De nem szeretném. Próbálok tenni ellene, de nem sikerül. Hideg van. MIért? Senki nem jön sétálni. Megnéztem a filmet. A Dirty Dancin-et. Az egy-kettőt. Mikor néztem, közben negyed órát sírtam. Utánna a címlista közben is sírtam. Bejöttek tesómék. Felkapcsolták a villanyt /addig sötét volt/ és beszélgettek. El kellett valahova mennem, vagy sírni vagy kibeszélnem magamból mindent, és rájönni miért síok, már vagy fél órája. Telefonált nagynéném. Edina. Hogy mehetünk -mert most költöztel- háztűznézőbe. Elmentem. Hamarabb mint anyáék. Felmentem. Már akkor is potyoktk a könnyeim. Valahogy Edi rákérdezett. Már nem emlékszem pontosan. Szóba jött. Gyertyát gyujtott, meg egy halvány lámpa világított. Meghitt volt. A relax székbe ültem, és felhúztam a lában. Teát ittunk, ő velem szembe ült az asztalhoz, és evett. Én sírtam. Beszélgettünk. Sírtam. Jó volt, hogy végre engem is meghallgat valaki. Tudom nem szabadott volna ezt tennem, de nem tudtam abbahagyni a sírást. Körülöttem, mindenki összeomlik. Szörnyű. És én se tudok erős lenni. Senki nem hallgat meg. Mindenkinek a szemetesládája vagyok, és én ezt tűrjem? (Nem rólad van szó Eszti.) Nem. Mert ha történik valami, Ágica nyel, és mosolyog. Na ez 2 hete megy. Most robbant. Senki nem jön el velem sétálni, mert hideg van. Senki nem hallgat meg, mert elfoglaltak. És akkor mit tegyek? Legyek boldog? De hogy? Ha senki sincs velem? De ott tartottam, hogy a végeredmény az lett, hogy a mai nap, csak 1 órát sírtam. Úgy összeségében. Rossz volt. Régen nem sírtam. De végre valaki meghallgatott! És nem azt mondta, hogy hülye vagyok, és ne vágjam magam alatt a fát(!) hanem vígasztalni próbált, és megértett. HOgy nincs barátnőm? Bánt mert senki nem jön velem sehova. Senkire nem támaszkodhatok. De legalább tudom, hogy van egy olyan családtagom, aki megért, és törődik velem. Ha nem lenne terhes, és nem félnem attól, hogy elesik, akkor jönne velem korizni. Ez nagyon jó érzés. Van ilyen? Van. Rossz, és jó egyaránt. Nincs egy barátnőm, ez rossz. De van egy remek családtagom, aki meghallgat, és ez a legjobb dolog a világon! Mert benne sose fogok csalódni! Nem úgy, mint az állítólagos barátnőimben...

Totális idegösszeroppanás. Kész. Hülye film! tállom! Utánnolm! Takarodjmár! Kész! Faszom kivan! Meghalok! VAlaki! Egyedül vagyok! Mennyetek már innen! Miért nem lehet boldog! Az emlékek! Faszért kell ilyennek lennem! megnézem és hogy sose leszek boldog! Soha! Mert nem szerete senki!+ Elegem van! Stzuáljatok már le rólam! Elghem van nagyopn! Haggyatok már békén!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Köszönöm Tabitám a 200.dik komit!!!

! És persze az összes többi lelkes kommentelőmnek Köszönöm!

A világgal az a baj, hogy az ostobák holtbiztosak mindenben, az intelligensek pedig tele vannak kételyekkel.

Azt mondták a hatalmasok, hogy akinek hat alma sok, az már elég hatalmas ok, hogy ne legyen hatalma sok

Get Myspace Christmas Countdown

Boldog karácsonyt Mindenkinek előre is! 

Most ilyen hangulatom van. Szívem szerint lemennék az udvarra, és sírnék egy sort. De nem tehetem erősnek kell maradnom. A környezetemben egyre inkább kezdenek az emberkék összeomlani. Nekem nem adatik meg az a kiváltság hogy elhagyhatom magam. Jöjjön pár kép. Nincs jobb dolgom. Épp Tabitával beszélek mikrofonon. Nagyon jó. Végre valaki figyel rám!

Képek: 

Ez nagyon tetszik. LOVE! Az örök szó, amit mindig, és mindenki ismerni fog!

A vörösrózsa! A legszebb virág mindközül! Ami piros mint a vér, az életet jelentő vér, és piros, mint a kettétört szív. Élet és halal egy szimbólumban.  

Egyismerős mozdulat, egy érintés. Amit mindenki ismer, és ismerni fog örökké!

 És egy kis kitérő rám:

ehhez nem akarok kommentelni. Majd ti. Elmondjátok mit láttok a képen.

Ezt szavazásra teszem fel. Meiket tegyem a kezemre, mint tetko /lemosható/ ? ki mit lát benne, indoklást kérek. Lehet rövid is.  

És végül ez. A szemem. Ki volt festve kékre. A srácok aztmondták jól áll. Kiemeli a szemem színét. 

Na ennyi. Ma még lehet jelentkezek. Így fél kettő táján.Jó éjt!

- Ez nem igazságos. – fakadt ki Gerbera. – Te miért kapsz ennyi feladatot? És miért ne jöhetsz ki játszani? Valamiért pikkel rád? – Szofi nem válaszolt. Ránézett a lányra, és utána fojtatta a feladatát. Mikor kész lett a padlóval felállt, eltette a felmosó vödröt, és a tisztítószerekkel elvonult a mosdóba. Mikor azzal is készen lett, gyorsan leszaladt és meghámozta a krumplit. Nem szerette ezt csinálni, ezért megtanulta hogy kell minél gyorsabban és ügyesebben megcsinálni. 2 kiló krumplival majdnem 15 perc alatt végzett. Ekkor felszaladt a szobájába. Szeretett pakolni. Szerette a rendet. Gyorsan összerámolt, és a sok doboz alól előkerült egy régi szekrény. Szép volt és tágas. Etelka azt mondta minden, ami a szobában van, az az övé. Sok jó dolgot talált. A kis ablakot kinyitotta és beáradt a meleg napfény. Egy kis függönydarabot is talált a dobozban, ezt gyorsan feltűzte a régi karnisra. Egész kis otthonos lett a szoba. Szofinak tetszett. Miközben lent, Lucifert kereste, látta hogy kint Márkusék milyen jót játszanak. Ki szeretett volna menni, de tudta hogy nem szabad. Ezért hátat fordított az ablaknak, és tovább kereste a kandúrt. Mikor megtalálta, felvitte a szobájában, és a neki kialakított sarokba tette le. Kartondobozokat, körbe tett, és kipárnázta régi ruhákkal. A cicának tetszett. Dorombolt, és elnyújtózott új helyén. Szofi, mivel minden feladattal kész volt, amit rábíztak, kiült az ablakba. Egy dobozra ült. Stabilnak bizonyult. Miközben a tájban gyönyörködött, Lucifer felugrott az ölében, ott összegömbölyödött, és dorombolni kezdett.

 Eközben, az ablakba, szállt két kis fülemüle. Énekeltek. Csodásan énekeltek. Szofi megmozdulni, se mert nehogy elriadjanak a kis madárkák. Mikor abbahagyták az éneklést, Szofi elkezdett fütyülni nekik. Ők pedig visszafütyültek. Így játszottak, mígnem egy rémes, gongszó meg nem zavarta őket. Vacsora. Szofi lesietett az ebédlőbe. Miután mindenki jóllakott, Szofinak kellett elpakolnia, mosogatnia, és felmosni. Mire végzett nagyon sötét lett. Felment a szobájába, és ruhástól, mindenestől beesett az ágyba, és azon nyomban el is aludt.

Tessék. Renéllem ez már elég hogy az olvasási vágyaitokat kielégítsem. innen már csak érdekesebb lesz. 

Rég írtam, de nem volt mit. Vagyis volt, csak még hagytam hogy hagy érlelődjön bennem.

Pontokban:

1. Megint ki fogok kapni -.-' /Diortól.../ Majd kifejtem bővebben az okát.

2. Még mindig kéteséjes hogy kivel szilveszterezek.

3. Vasárnap megyek jégkorizni Szofikáva.

Kifejtés:

1. Tudom. Nem szabadott volna. De összevesztm Nikikével. Durva volt. MSNen ráadásul. Ha ott lett volna mellettem, biztos hogy megtépem. Dühös voltam. Nagyon. De nevettem! Leperegtek róla a szavai! Úgy keztem el vele beszélgetni, hogy ki akartam békülni. Beszólt. Dühös lettem. A fejéhez vágtam pár dolgot. Visszaszólt. Ekkor azt mondtam. "Eddig te nem akarsz a barátom lenni. Mostmár én nem akarok a tied lenni. A szavaid leperegnek rólam. Nevetek rajtad! Vedd már észre! Nem érdekel az egész!" És innentől kezdve szinte könyörgött hogy béküljünk ki! De nem. Már én nem akarom! Érezze hogy milyen volt mikor én szenvedtem, mikor ő mondta azt, hogy nem akar a barátnőm lenni. Így járt. Én szoltam! Én megmondtam!

[Közben beszélek Diorral. Hát izé. Nem pont erre a reakcióra vártam, de így jobb. Legalább nem kell meggyőznöm, hogy így jó nekem. :) (Mindegy? Wow! Ezt se hallottam még Diortól :) Puszi kicsim! :-***)]

2. Nem tudom kivel szilveszterezek. Lehet hogy Szofikával, és Hannával. Nem tudom. Nem akarom az újévet megint úgy tölteni mint tavaj. Az ablak alatt ületm, Lolát hallgattam, ittam a pezsgőt, és sírtam. Mert egyedül voltam. Rossz volt.

3. Igen. Megbeszéltem vele. Lehet hogy jön Evelin is, és/vagy Fruzsi. Majd lesz valami.

Más:

Kb. Ennyi történt velem. Már nagyon várom a karácsonyt. Kapok Csizmát! Olyan jó lesz! Hurrá! Szeretem az ünnepet! Olyan meghitt, olyan jó! Csak hó esne, mert belehalok, ha egésztélen egy hópehely se fog esni! Nagyon mérges leszek :)

Leütöm a tanárokat! Van egy csomó házink. Hogy képesek, szünetre, Téliszünetre házit feladni! Olyan igazságtalanság! Németből is van fél oldal, Matekból van 5 Zrínyi feladatsor... külön-külön 30-30 kérdés. Huh. Necces lesz.

Épp polcot terveztem. Az asztalomra kell valami, mert nem férek el. Van egy csomó cuccom, és nem tudom hova tenni.

Az osztályban, megvolt a akrácsonyi ajándékosztás. Tök jó dolgokat kaptam! tabitától, egy fonott kosárban egy cicát, ilyen szőrős izét, nem igazit... Vikitől, pedig egy angyalkát, barna hajút, aki egy gyertyatartó 'kagyló' mellett ül. Nagyon szép! Mind a kettő az asztalom díszelett!

Ma jön tesóm barátja. ... Annyira nem várom, max annyiból, hogy talán le tudja nekem szedni Lolától az Ünnepelj ma velünk című számot. :) Olyan jó lenne. Annyira szeretem azt a számot!

Na ennyi, mert ennyi információt nem képes befogadni az én agyam se, nem hogy ti... :)

Na cuppi! Lehet hogy képekkel még visszatérek! :) talán.

Le kell szoknom a gondolkodásról. Megint ilyen hülyeségeken agyaltam.

1. Meg kell vágnom magam ahhoz, hogy figyeljenek rám?

2. Terhes vagyok? xD Bár nem lehetek, mégis. Tünetek...: folytonos szomjúságérzés, éhség, hangulatingadozás.

3. Nem tudtam kibékülni Nikikével. De miért nem? Vajon mi tartott vissza?

4. Miért nincs aki velem szilveszterezzen? Elvadítok magamtól mindenkit?

Ennyi. Most csak ennyi jut hirtelen az eszembe. De ez épp elég. Mivel már rég volt, felrakom a történetem, következő részét.... Egy kicsit átírom majd a végét, hogy véres, és brutál legyen. Nem szeretem a 'heppyendet'...

Egy árvaházban vagyunk. Egy morcos nevelőnő lépked fel a padlásra vezető lépcsőkön. Bent, egy kislány zokog a ládájára borulva. Egy gyönyörű kislány. Haja hollófekete és néhol barna, a kosztól. Szeme mélykék, és csillog, mint égen a csillagok. Ruhája szakadt és foltos, lyukas. De még így is szép. A nevelőnő megállt az ajtóban. A sebéből, egy öreg régi rozsdás kulcs került elő. Kattan a zár. A lány ijedten a hang irányába fordul. A nevelőnő gúnyosan mosolyog. A lány fél. Nem tudja mi vár még rá. A nevelőnő megszólal:

- Hozz fel egy ágyat. Ez lesz a szobád. – jelentette ki. A lány körbenézett. Egy kis ablak volt, és sok régi bútor, doboz. – Na! Mire vársz?! – rivallt rá a nevelőnő. A kislány, Szofi kelletlenül felállt, majd elindult az ajtó irányába. A nevelőnő is elindult, és Szofi előtt lesietett a lépcsőn.

- Itt van. Gerbera és Márkus segít felvinni. Miután felvittétek, gyertek le. Feladatom van a számotokra. – a három gyerek összenézett. Ez mindig bajt jelent.

- Én fogom az elejét, ti toljátok hátul. – jelentettek is Márkus. A lányok bólintottak. Miután felvitték, Gerbera körbenézett a tetőtéri kis szobában.

- Milyen kicsi. Mi sose jöhettünk fel. Túl kicsik voltunk. Etelka néni mindig azt mondta, hogy szörny lakik itt fent. Nem mertünk feljönni. Szörnyű ez az Etelka néni. Nála rosszabb nevelőnőt el se tudnék képzelni. – mondta Gerbera. Mikor látta hogy Szofi elindult lefele Márkus és Gerbera is elindult. Ők igaz nem akartak, „feladatot kapni” de azt tanulták, hogy nem illik egy szobába maradni, ha elmegy a gazdája. Lementek. A konyhában találták meg a nevelőnőt.

- Gerbera, te mosogass el. Utána szabad vagy. Márkus, te pakolj össze a konyhában. Utána mehetsz játszani. Szofi, te mosd fel a padlót, súrold ki a mosdót, és pucold meg a krumplit. Utána menj fel a szobádba, és pakolj össze, pakolj ki a ládádból, és Lucifert, a cicát vidd fel magadhoz. Nálad fog lakni. Már elég nagy, vagy ahhoz hogy gondoskodni tudj egy állatról. Szofi nem válaszolt. Várta hogy Etelka mond-e még valamit, de nem. Lehajtotta a fejét, és elment a felmosó vödörért.

Tess. Ez ez első 3. Most két részt tettem fel pluszba, és még az elsőt, is mert van aki elfelejtette már az első részt. Na majd még jövök, pár képpel. Van jó sok!

Sok cuppanós mindenkinek! :***

Megint valami, ami így eszembe jutott. Ez egy Devil féle okfejtás, Ágica változatban...xD

VAn egy lány. Nevezzük Y-nak. Neki a szülei olyanok, hogyha nem tanul, lecseszik, és elküldik tanulni. Neki tanulnia kell. Nem azért tanul mert szereti, hanem mert kell. Barátkozni, szeret. Mégis eltaszítja magától az embereket.

Ezzel szemben én.

VAn egy lány. Ez vagyok Én. A szüleim olyanok, hogy ha nem tanulok, azt mondják az én hibám. Mérgesek, de úgy vannak vele, hogy magamnak tanulok. VAn amit szeretek tanulni, azért tanulom. Barátkozni szeretek. Nincs kivel.

Hmm.

Neki jobb élete van mint nekem, de ő kényszerből ilyen, én saját akartomból. Rosszab jegyei vannak, ezek kényszerjegyek, nekem jobb az átlagom, de ez sajátdöntésből. Akkor most kinek is jobb?

Huhh. NA még búcsúzóul, annyit hagy mondjak hogy bocsánat! Bocsánat azért amit tettem. Szerintem úgy helyes, és még mindig úgy gondolom. Bocsánat, mert túl heves voltam. Bocsánat Esztiii, Bocsánat Imi, Bocsánat a többiek. Tudom nem szép dolog, de nekem még mindig meggyőződésem hogy úgy helyes. Rossz tulajdonságom, de jó is. Kitartok az érveim mellett. Nem hagyom magam! NEM!