volt Egy barna Tündér

Na szijasztok. Hol is kezdjem. Tegnap este, hajnali 2ig beszélgettem MSNen Devillel! Annyira jó volt! Tökre feldobott! Reméllem ma este is még feljön... Bár a mai napból, még van 6 perc. Utánna fél 11kor keltem. Kejáltam, és elmentem egy kosármeccsre. A mi fiúink jáccottak. MAgyarul az osztálytársaink... Nagyon jó volt. Kár, hogy csak Szabó Dávid, Orosz Gergely, és én voltunk az osztályból, + akik jáccottak. De azért jó volt. Gergely sok mindent tudott nekem mondani a szabályokról. Pl hogy csak akkor van kint a labda, ha kipattan, vagy ha kilépsz vele. De ha ugrás közben visszadobod, akkor még bent van. + Ha a földön fkszel, és nállad a labda, akkor nem érhet le a láébad, mert az lépéshiba, és a másik csapaté lesz. Na erről ennyit.

Rájöttem hogy nekem teccik valaki. Helyesbítek. több valaki. Egészen pontosan 4. Az eggyik Devil, a másik 3 nevét nem mondom mert MItsuyo-ék is olvassák a blogomat... (máramikor) és nem akarom hogy mindneki megtudja... Nevezzük őket, 5nek 6nak és 7nek. Nem tudom miért épp ez a 3 szám. Talán mert az 5 a kedvenc számom. NA mind1. Majd ha valaki nagyon kíváncsi mesélek neki... /+ ha nem is kíváncsi rá akkor is...(ugye Dior?).../ HA valaki rájön, lécci ne mondja el senkinek.

Utánna mikor erre rájöttem, elmentem tankolni, mivel hogy motorral voltam, és kicsit parázok, hogy leáll alattam a motor.. Tankoltam, és ott, mivel még kezdő vagyok, egy srác jött kocsval. ÉS segített. Annyira édes volt! Rövid, fekete haja volt, és zselével fel volt tüsizve. Menő volt, és aranyos, mégsem volt beképzelt. Ez jó jel. Csak káár hogy nem tudom ki volt. Nem vagyok az a típus aki ekérte volna a számát...

NA tankolás után, go kosármeccsre megint. Most a Szolnoki csapattal játszottak. Szoros játék volt, de végülis, majdnem 9 pontal nyertünk! Am. tudni kell rólam, hogy utállok minden féle sportot... /kivéve a jégkori, és a talajtorna/ De a fiúk meccsére mindig elmegyek. nem tudom miért. Engem vonzanak, ilyenkor. Elég ha csak megkérdezi és én már rohanok is!

Mikor vége lett, hazajöttem. Itthon ettem, és TVztem, majd idejöttem. Tesóm ide ült, és alig akart visszaengedni. Pedig épp Diorral beszélgettem, MSNen, de ő is lelépett, mert mennie kellett. Kár. Pedig annyira akartam neki mesélni. De már mind1.

NA itt van. 12 perce írom a blogomat... Már alig látok. És meleg is van. Megfulladok!

Na de mind1. Én megyek. Jó éjt mindenkinek!

Jó8! Cupp!JA és még valami. HA még nem tudnátok róllam elég dolgot, akkor itt egy link, itt télleg minden le van írva : http://www.hotdog.hu/user_prof.hot?user_id=448946 Nézzétek meg, akit érdekel!

Várom a kommenteket!

Huhh. HA már így belejöttem az írásba, csak annyit akarok, hogy nézzétek meg az új blogomat, amit 1 bejegyzés után, meg is szüntetek. www.egybarnatunder2.blogol.hu Ebből megtudhatsz pár dolgot róllam. Mert mint visszaolvastam, be se mutatkoztam ennek a blognak az elején. De nem baj. Ennyi. MOst megyek.

Jó éjt. Legyetek boldogok mint én!

ÁLJ!!! Engedjetek ki! Szűk van itt! NEm halltam meg! A rózsák is szúrnak! /kinyílik az ajtó/ Huhh. Végre. Na itt vagyok a hullaház alagsorában. harmadik fiók. Hmm... Akkor föl a lépcsőn, ki az ajtón, végig az utcán, balkanyar, egyenes, jobbkanyar, és egy nagy bal ív. Ott a házunk. El a bolt elött, balra, be a kapunk, ba a lépcsőházba, fel a lépcsőn. A lakásajtónk. Be az ajtón. Usgyi a szobába. Le a gép elé. Huhh. Itthon vagyok! Yee!!!

Igen! Itthon vagyok, boldogan, és épségben! Végre! BOLDOG VAGYOK!!! És ez olyan jó érzés.

Most annyi mindent csinálhatnék. Kitörölhetném ezt a blogot. Nyithatnék egy másikat, ahogy Tibita javasolta, de nem. Én erős vagyok. Ez a blog az életem. És nem hagyon hogy elvegyék tőllem! Nem hagyom! Semmi pénzért! Ez az enyém! És nem érdekel hogy ki tud rólla! Nem érdekel!!!

Kitörölhetném, csak az utolsó bejegyzéseket is. de nem teszem. Az is én voltam. Ez is én vagyok. De én ezt az ént szeretem, és kell valami hogy emlékezzek rá, milyen a másik én. ÉS hogy nem szabad elhagynom magam. VÉGRE VISSZATÉRTEM!!! ÉS nem is megyek el!

Kaptam pár tanácsot. Ebből 1et megfogadtam. Vivy mondta:- Szedd már össze magadat!  ÉS tessék összeszedtem magam! És igaza volt. Bár nagyon szeretem Tabitát, reméllem most neki nem lesz igaza. Azt mondta hogy job lesz szerinte nekem, ha egy új blogot nyitok. Reméllem ebben nem lesz igaza.

Na most hirtelen ennyi. MAjd még jövök... NArutot nézek!

Szijasztok! 

Miért nincs it velem valaki? Még Tündi is! Ha átjönne. És azt mondaná! GYere beszélgessünk! Nem kéne több! ÉS én mondanám! De miért nem hallom ezt az egy mondatot soha? Miért agyok ilyen szelektív hallású! CSak ezt nem hallom meg! És nem látom azt a barátkozni vágyást az arcán! És nem látom hogy a szíve azt mondja neki! "Menj oda hozzá és légy újra a barátja! És ne hagyd el többé mert szüksége van rád! Nagy szüksége!" És Nikike is! Ő is kedves, meg minden. De nekem nem elég! Ő se jön oda hozzám! ÉS ő se tudja mit akar! És én akkor honnan tudja! Nem tudom! MIt csináljak! Tanácstalan vagyok! ÉS nekem ebből elegem van! Hülyén fogok meghallni! ÉS már most! Hülye vagyok! Minen összejött! Itt az ideje hogy elmenyek! És ebben a lerosszabb, hogy akivel haraggal váltam el nem tudok bocsánatot kérni azért mert ő ilyen idióta volt! És nekem ez így nem jó! De meg akarok halni! ennyi volt. Kipurcantam! HA valaki keres a hullaház alagsorában a harmadik fiókjával. Virágot nem kérek, csak feketerózsát max. NA ennyi. Szijasztok végleg.

Utállom az MSNt! Kaptam egy kérdést!

-Kivel barátkozol az osztályban?

- senkivel. Tabitával, Mitsuyoval, Krisztivel. És ezzel kiürült a névsor.

-És ez nem elég?

- NEm! Mert ők jól elvannak maguknak is. És én nem kellek oda. Nem kellek senkinek!

Mi a faszért kell nekem folyton ilyen kérdésekre válaszolnom? És miért kell mindig sírnom? És miért nem alarok élni? És miért akarom hogy törtöljem a blogomat. De nem megy. a részemmé vált. És szükségem van rá, hogy tudjam mi történt velem. ÉS hogy leírjak mindent szívből, nem törődve azzal hogy kit mennyire sértek meg.

A barátságban, szeretetben pont ez a rész az érdekes: felfedezni, elfogadni a másikat és tanulni tőle.

Bár nem egy nagyember gondolatai, attól még igazak...

Itt vagyok. Rámjött a depi! Az eggyik kedvenc blogolóm, befejezi a blogját. Ez a legszörnybb. Most nekem is depis kedvem lett. De itt egy vers. Olvassátok, és sírjatok!

Köszönöm, hogy eljöttél...
Ez mindennél többet jelent nekem.
Végignézed a Halálom, hogy ízekké szaggatnak szét,
Amit mindig is látni akartál...
De miért sírsz? Maradj, ne kiabálj, most én kérdezek, jól figyelj:
Miért akarsz meghalni? Miért akarod érezni a vér nedves tapintását ujjaid között?
Még mindig akarod a Halált? Meg fogsz halni?

Akkor kezdjük el... elvégre TE akartad!
Megijedtél? Nem csodálom. A vér szaga mindenkit megrémít.
Csak fogd meg a kezem, hunyd le a szemed, együtt halunk meg.
Miért akarsz meghalni? Miért akarod érezni, ahogy a vér végigsiklik testeden?
Mi vagy TE? Ördög vagy kárhozott Angyal?

Miért ilyen kibaszottul nehéz ez a rohadt élet?
Az egyik élni akar, a másik legszívesebben sírba menne...
Mik vagyunk mi, mi uralkodik felettünk?
Miért akarsz meghalni? Miért akarod, hogy a jéghideg vér a kezeiden fagyjon meg?
Megijedtél? Nem baj, ne félj! Csak egy csók és vége...