Uhhh.Teljesen elhanyagoltam a blogomat.Ez annak köszönhető hogy mindig történt velem valami említésre se méltó dolog és ezért el voltam fogalava.De most folytatom ezt a bizonyos történetet.
Szonbat reggel van.Soja ébredezik.Alig akar fekelni.Fáj minden tagja, a keze a láb a hajszálának a vége.Beleszagol a levegőbe.Pizza szagot érez.Ezért már kiugrik az ágyból és megindul az ajtó felé.Közben szemét dörzsöli és próbálja megsaccolni meddig is aludt.Kimegy.Kint anyukája éppen a pizzát veszi ki a sütőből.Sonja ránéz az órára.Dél van.Sonja nagyot ásít aztán benyomja a pizza egynegyedét.Gyorsan felöltözik, és már szalad is Maryékhez.Mary nincs otthon.Menta sincs.Sonja csalódott lesz.Tudja hogy a barátnői mindig elhívnák vagy felkeltenék ha valahova mennek.Most miért nem tették meg?Valami rosszat csinált?Vagy csak elfelejtették őt?Vagy...?Vagy...?Annyi kérdés és sehol egy válasz.Sonja elhatározza hogy felhívja őket.Kicsörög. -Haló? -Szia Mary.Hol vagytok? -A parkban vagyunk.-válaszolja kicsit kelletlenül. -Ok.Akkor a Fánál találkozunk fél perc múlva!-csapta le a telefont Sonja és már futott is.A lányok nem voltak ott.Sonja felmászott a Fára.És várt.Nem jöttek.Sonja elbóbiskolt.Sonja és Jack az iskolai színdarab főszereplői.A Romeo és Júliát adják elő.Sonja nem tudja levenni a szemét Jackről.Jack mondja a szövegét.Sonja mint egy robot mondja a sajátját.Elérkezett a várvavárt csók!Sonja becsukja a szemét félrehajtja a fejét... És felvisít.leesett a fáról.már megy le a nap.a lányok ezek szerint nem vették észre.Vagy el se jöttek?Sonja hazabaktat.Így megy ez, majdnem egy hétig.Sonja azzal hitegette magát hogy csak véletlen nem hívják le.Aztán egy nap kopogtatnak az ajtón.Mary az.Lehívja.lehívják Mentát is.
Na most egy kis érdekfeszítőnek elég is.Majd folytatom.